Főoldal     Innovációs Portál     Vendégház     Szolgáltatások
0




Támogatóink



Pannon Tudományos Nap

 

FELHÍVÁS

Pannon Tudományos Nap
Nagykanizsa, 2007. október 10.

 

 Az MTA Pécsi Területi Bizottsága (PAB) és az MTA Veszprémi Területi Bizottsága (VEAB) 2005 óta rendezi meg Pannon Tudományos Nap (PTN) című közös konferenciáját, amelynek célja a dunántúli régióban elért legújabb és legérdekesebb tudományos eredmények bemutatása. Az eddigi rendezvények sikere, az elhangzott előadások magas színvonala bizonyítja a PTN létjogosultságát. A konferenciának 2007-ben is az elmúlt két évben kiváló házigazdának bizonyult Nagykanizsa ad otthont.

 

Várjuk a két akadémiai bizottság területén dolgozó kutatók jelentkezését a konferencián tudományos előadás tartására. Olyan új eredmények bemutatását kérjük, amelyek az utóbbi két évben születtek, s jelentőségüknél fogva számot tarthatnak a tudományos közösség tágabb körének érdeklődésére. Mivel nem tematikus konferenciáról van szó, ezért rendkívül fontos, hogy az előadók törekedjenek a szakmai részletektől mentes, lényeget kiemelő, közérthető előadásmódra. Kérjük, hogy a jelentkezők max. 1 oldal terjedelmű összefoglalóban ismertessék eredményeiket. A jelentkezők közül a két területi bizottság által közösen felállított szervező bizottság választja ki az elhangzó előadásokat.

 

A rendezvény keretében lehetőséget kívánunk biztosítani mindkét akadémiai bizottság működési területéről a legjobbnak ítélt PhD munkák bemutatására is. Mindazok jelentkezésére számítunk, akik 2006-2007-ben védték meg doktori fokozatukat. Kérjük a pályázókat, hogy tervezett előadásuk összefoglalója mellett tézisfüzetüket is szíveskedjenek elküldeni.

 

A hallgatóság és a szervezőbizottság szavazatai alapján legjobbnak ítélt három előadást valamint a nyertes PhD munkákat 100   100 eFt jutalomban részesítjük.

 

Kérjük, hogy a PTN keretében előadást tartani szándékozók 2007. június 30-ig juttassák el tervezett előadásuk kivonatát elektronikus formában a PAB területén a bizottsag@pab.mta.hu  illetve a VEAB területén a titkar@veab.mta.hu címre. A kiválasztott előadókat 2007. augusztus 15-ig értesítjük.

 

Jelentkezési határidő előadások tartására:  2007. június 30.

 

 

A PANNON TUDOMÁNYOS NAP PROGRAMJA                    NAGYKANIZSA,  2007. október 10.

 

 

Nagyterem (Elnök: Mészáros Ernő, a VEAB elnöke)

10:00 – 10:20

Megnyitó

Hámori József akadémikus, az MTA alelnöke

Marton István, Nagykanizsa polgármestere

Szolcsányi János akadémikus, a PAB elnöke

10:20 – 10:40

Gelencsér András (MTA Levegőkémiai Kutatócsoport - PE)

Légköri aeroszol – fékezett üvegházhatás?

10:40 – 11:00

Botz Lajos (PTE ÁOK)

Gyógyszerterápia farmakogenetikai optimalizálásának lehetőségei.

11:00 – 11:20

Vofkori László (Sapientia - EMTE)

Az erdélyi magyarság kulturális földrajza és atlasza.

11:20 – 11:40

Móra Arnold (MTA BLKI)

A Balaton mostohái: tények és gondolatok az árvaszúnyogokról.

11:40 – 12:00

Nikolov Marianna (PTE BTK)

A hazai nyelvtudás és nyelvoktatás a nemzetközi trendek tükrében.

12:00 – 12:20

Máté Ferenc (PE Georgikon)

A klímaváltozás és a Balaton vízgyűjtő anyagforgalma.

12:20 – 13:15

Ebéd (állófogadás)

13:15 – 15:15

Szekcióülések az A, B, C, D termekben

 

15:15 – 15:40

Kávészünet          (szavazás lezárása)

 

Nagyterem (Elnök: Szolcsányi János, a PAB elnöke)

15:40 – 16:00

Metzger Szilvia  /KE/

PAB régió legjobb PhD munkája

A házinyúl vágóértékének és húsminőségének vizsgálata.

16:00 – 16:20

Stenger Kovács Csilla (PE)

VEAB régió legjobb PhD munkája

A bevonatlakó kovaalgák, mint ökológiai indikátor csoport alkalmazhatóságának vizsgálata.

16:20 – 16:35

Díjkiosztás*, értékelés, zárszó

 

*A hallgatóság szavazatai (2 díj) és a szervező bizottság véleménye (1 díj) alapján legjobbnak ítélt 3 előadást, valamint az akadémiai régiónként kiválasztott 1-1 PhD előadást 100 – 100 eFt díjazásban részesítjük. A hallgatóság a helyszínen kiosztott szavazólapokon adhatja le 15:25-ig szavazatát.


Délutáni előadások

 

 

 

A terem

(Elnök: Bíró Péter, a VEAB alelnöke)

B terem

(Elnök: Babinszky László, a Kaposvári Egyetem rektora )          

13:15 – 13:35

Földes Csaba (PE)

Mindenki másképpen beszél egyformán: kommunikáció egynyelvűségi és többnyelvűségi körülmények között.

Molnár Balázs (MTA RKK NYUTI)

A globális gazdaság területi és települési hatásai a Dunántúlon.

13:35 – 13:55

Kristóf Lilla Alida és mts.

Széchenyi Pál múmiájának természettudományos
vizsgálata.

Kovács Előd, Lipovics Ágnes (PE)

Modellek a magyarországi éves földrengésszámok
vizsgálatára.

13:55 – 14:15

Marton István (KE)

A Balaton térség komplex gazdasági és turisztikai elemzése.

Szegnerné Dancs Henriette (BDF)

A sport szerepe és lehetőségei a regionális fenntartható fejlődés biztosításában.

14:15 – 14:35

Kriszbacher Ildikó (PTE ETK)

Az időjárás, az évszakok és a frontok hatása a szívinfarktus bekövetkeztére.

Tarján Jenő, Vassányi István, Vörös Balázs  (VEAB, PE)

A carotis intima-media vastagság diagnosztikus értéke az artheosclerosis megítélésében

14:35 – 14:55

Svéhlik Csaba (Kheops)

A hidrogén forradalma a jövő közlekedésében – kihívások és dilemmák.

Nemesné Kiss Szilvia (KE-CSVM PFK)

Állatnévcsoportok kognitív névszemantikai vizsgálatainak tanulságai.

14:55 – 15:15

Tokai Zita Mária (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága)

Őskori kultikus hely Nagykanizsán.

Bencze Szilvia (MTA MGKI)

Az emelt légköri CO2-koncentráció és egyes környezeti tényezők hatása az őszi búzára (Triticum aestivum L.)

 

 

               

 

C terem

(Elnök: Vonderviszt Ferenc, a VEAB tudományos titkára)

D terem

(Elnök: Fodor István, a PAB tudományos titkára)

13:15 – 13:35

Polgár Beáta (PTE ÁOK)

PIBF: A kihívások molekulája.

Rokob Krisztina (NyME)

A Balaton vízszint változásainak és vízminőségének rekonstrukciója kovamoszatok alapján a Siófoki-medencében

13:35 – 13:55

Dósa Zoltán (Kolozsvár)

A kognitív funkciók és az életkori tényezők szerepe a kétdimenziós ábrák mentális forgatásában.

 ELŐADÓK, ABSTRACT-OK

1.                   

GELENCSÉR ANDRÁS

MTA-PE Levegőkémiai Kutatócsoport

Pannon Egyetem, Föld- és Környezettudományi Intézeti Tanszék

 

LÉGKÖRI AEROSZOL – FÉKEZETT ÜVEGHÁZHATÁS?

 

A légköri aeroszol, különösen az emberi tevékenységhez köthető hányadának éghajlati hatásai napjainkban is csak igen nagy bizonytalansággal jellemezhetők. A rendkívül változékony tér- és időbeli koncentrációban előforduló, az alsó légkörben mindössze egy hét tartózkodási idejű részecskék mérettartománya közel 5 nagyságrendet ölel fel, és kémiai összetételük is igen változatos lehet. Legismertebb hatásuk a beérkező napsugárzás szórása, a koromrészecskék esetében elnyelése, mindkettő csökkenti a felszínre jutó sugárzási energia mennyiségét. Ezen kívül a részecskék felhőképződésben betöltött szerepe is közismert, ennek azonban nehezen számszerűsíthető a felhők tulajdonságaira és ezen keresztül a Föld sugárzásmérlegére gyakorolt hatása.

Az éghajlatváltozás kapcsán szokás az üvegházhatású gázokkal szemben a légköri aeroszol hűtő hatását emlegetni, a közvetlen összehasonlítás azonban a légköri tartózkodási idők és a koncentrációeloszlás lényeges különbségei, valamint a kölcsönhatás eltérő jellege miatt félrevezető lehet. A légköri aeroszolt sokan manapság is szennyezőanyagnak tekintik, holott globális léptékben jelentősek természetes forrásai is. Kétségtelen tény azonban, hogy a kontinentális területek fölött az aeroszolrészecskék zöme az emberi tevékenységgel hozható összefüggésbe, de a legújabb kutatások szerint nemcsak a részecskék közvetlen kibocsátása révén, hanem a természetes légköri aeroszolképződés felerősítésén keresztül is. A levegőtisztaság-védelmi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt évtizedben hazánkban is a légköri aeroszol koncentráció érzékelhető csökkenésének lehettünk tanúi. Az egyébként örvendetes folyamat káros hozadéka lehet, hogy az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációjának hatását a légköri aeroszol egyre kisebb mértékben lesz képes ellensúlyozni.

2.                   

BOTZ LAJOS

PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM

Általános Orvostudományi Kar

Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum

Gyógyszerészeti Intézet

 

GYÓGYSZERTERÁPIA FARMAKOGENETIKA OPTIMALIZÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

 

 

 

 

3.                   

VOFKORI LÁSZLÓ

egyetemi docens

 SAPIENTIA – EMTE, Gazdaságtudományok Tanszék, Csíkszereda – Hargita megye – Románia

 

AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG KULTURÁLIS FÖLDRAJZA ÉS ATLASZA

 

Erdély évszázadokon keresztül a szellemi termékek sokaságát adta a világnak és immáron 1000 éve áll a magyar művelődés szolgálatában. Sajátos szellemi termőföld, ahol az alkotók később nevezik meg magukat. Egyszer alkotnak, aztán megismerik őket.

A kultúra meghatározó elemeinek térbeli vizsgálata Erdélyben is értékigénnyel lép föl: az erdélyi ember mindenkori végzettsége, az iskolázottság valamint az ezt szolgáló szellemi infrastruktúra (oktatási intézmények, könyvtár, múzeum, színház stb.) területi elterjedésének elemzése már sokkal nehezebb feladat. Erdély a magyarság és a magyar műveltség megtartó vára volt és maradt mindmáig. Erdély jeles alkotói, írói és tudósai számos területen gazdagították a magyar és az egyetemes kultúrát, legyen az irodalom, a művészet vagy a tudomány. Erdély magyar lakossága számarányához képest számos tudóst és szépírót adott a nagyvilágnak. Erdélyi magyar nevekkel találkozunk nemzetközi közlemények lapjain, akár képzőművészeti és színházi ismertetetőkön. A tudományos és műszaki haladás terén elért  eredmények az Erdélyből elszármazott tudományos kutatók nevéhez is fűződnek.

Az erdélyi  magyarság kulturális földrajza, alkotásföldrajza tanulmánykötet keretében az erdélyi magyarság ezeréves szellemiségét, a magyar kultúra és tudomány értékeit és örökségét szeretném bemutatni. Ez is egymagában nagy szellemi vállalkozásnak tűnik. Témaköri bontásban ez a tanulmány és térképmű kulturális földrajzi és azon belül alkotásföldrajzi munka, melyet egy rendszeres művelődéstörténeti atlasz követ. A majdani térképlapokról az ezeréves erdélyi magyar kultúra eseménysorozata rajzolódik ki az alkotásföldrajz módszertani eszköztára segítségével. Tulajdonképpen a tér és idő szellemi atlasza lesz a Kárpát-medence országnyi nagyságú területéről. Arra keressük a választ, hogy „mi hol” és „hol mi” található Erdély anyagi és szellemi műveltsége terén. Mindkét kutatási irány egyben érdekes térképészeti témakör is, melyre éppen a tematikus művelődéstörténeti térképek adják meg a választ. Módszertanilag hármas tagolást tartunk fontosnak: a demográfiai, oktatási és kulturális vetületek (dimenziók) kimunkálását, melyet a kommunikációs dimenzió tart össze. Anélkül, hogy tudnánk egy-egy erdélyi megyében hány magyar él és tevékenykedik, milyen magyar oktatási és kulturális intézményekkel rendelkezik, nem lehet megrajzolni az erdélyi magyarság kulturális tájait. Enélkül viszont a kulturális földrajzi bemutatás és értékelés, nem valósulhatna meg, az az inter- és multikulturalitás csupán fikció lenne. Erdély ebben a vetületben az együtt élő nemzetiségek hazája.

Erdély városainak jelenkori kulturális földrajzának bemutatását Erdély városhálózatának tíz legnépesebb magyar lakosságú városával kezdjük. A magyar lakosság csökkenő sorrendjében és a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok tükrében, ezek a városok a következők: Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Temesvár, Brassó, Arad. A magyar demográfiai mutatókat felhasználva részletezzük Erdély városainak magyar vonatkozású művelődési életét, karakterét. Az elkészült szócikkek terjedelme igen változatos képet mutat, ugyanis az erdélyi városok kulturális adatárai még hiányosak, helyenként csak szórványos adatok álltak rendelkezésünkre. Ugyancsak itt jelezzük, hogy Erdély városhálózata, annak mai hierarchikus rendje egy „megkésett” állapotot tükröz, melynek összetevői az urbanizálódás, a demográfiai mutatók kedvező vagy kedvezőtlen alakulása, a városi funkciók bővülése vagy szűkülése, a városi rang megadása vagy megvonása (községgé minősítése), a kisvárosok magyarságának rohamos apadása és más tényezők. Egy-egy erdélyi város kulturális jellemzőit emeljük ki. A szerkesztett szócikkek az alábbiakra térnek ki: az illető város magyar lakosságának demográfiai adatai, elsősorban a számszerűsíthető adatok (a magyar népesség alapján megállapított sorrendje 2002-ben), a magyar vonatkozású történeti adatok, várostörténeti események, a város magyar vonatkozású műemlékei és művelődési értékei (építészeti emlékek, műértékek), oktatási és művelődési intézmények 2005-ben és a város nevezetes szülöttei.

Erdély nagy szellemi alkotóit, az erdélyi magyar művelődés jeles személyiségeit szülőföldükön (szülőváros, szülőfalu) tüntetjük fel. Településenkénti (város és falu) bontásban vesszük számba Erdély szellemi örökségét és alkotóit. Fő rendező elv tehát a születési hely és idő. Az alkotásföldrajzi adattár is az időbeni folyamatokat és jelenségeket, eseménytörténetet próbál egyeztetni a térbeni (előfordulási) vetületekkel. Helyet kap benne az irodalom (líra, próza és drámaírás), a közírás, a művészet, a tudomány és vallás a civil szervezetek, szakmai társaságok és egyesületek, tudományos intézetek, a közművelődés, iskolaügy, múzeumok, könyvtárak és nyomdák. Már Bod Péter vallotta, hogy minden írásos mű irodalmat jelent.

            Erdély művelődéstörténeti (alkotásföldrajzi) atlasza a Kárpát-medencei magyarság egyik jelentős területének ezeréves szellemiségét, a magyar kultúra és tudomány értékeit és örökségét mutatja be. A művelődéstörténeti atlasz egyes térképlapjairól az ezeréves kultúra eseménysorozata rajzolódik ki az alkotásföldrajz módszertani eszköztára segítségével. A térképlapok áttekintő jellegűek, ugyanis a kartográfiai módszerekkel nehéz megragadni az alkotás folyamatát és sokoldalúan ábrázolni az erdélyi ember anyagi és szellemi tevékenységét.

 

4.                   

MÓRA ARNOLD

MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

 

A BALATON MOSTOHÁI: TÉNYEK ÉS GONDOLATOK AZ ÁRVASZÚNYOGOKRÓL

 

 

5.                   

NIKOLOV MARIANNE

PTE BTK Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék

Nikolov@nostromo.pte.hu

A HAZAI NYELVTUDÁS ÉS NYELVOKTATÁS A NEMZETKÖZI TRENDEK TÜKRÉBEN

Az előadása legutóbbi évtized nyelvpolitikájában látható célkitűzéseket, illetve azok európai és hazai megvalósulását mutatja be. Áttekinti az európai és hazai dokumentumokban a nyelvtanulással és nyelvtudással kapcsolatban megfogalmazott prioritásokat, elemzi ezek alakulását nemzetközi és magyarországi kontextusban.

            Bevezetésként megállapítható, hogy a közelmúlt hazai nyelvpolitikájának alapelvei, célkitűzései és azok megvalósulása egybeesik az európai trendekkel, 2002-től pedig nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő kutatások folynak, és projektek valósulnak ezen a területen. A gondos és az igényekhez igazított nyelvpolitikai tervezőmunka nyomán számos kézzelfogható eredményt felmutató innovatív program működik, elsősorban a közoktatásban.

Az előadás első része áttekinti a központi nyelvpedagógiai fejlesztések hátterét, röviden beszámol a nyelvtudási szintek átfogó értékelését célul tűző vizsgálatok tapasztalatairól, a nyelvtanulás folyamatával és eredményével összefüggő tényezők szerepéről és azok belső összefüggéseiről. A második rész a nyelvoktatás-fejlesztési stratégiájában megfogalmazott alapelveket és célokat, illetve azok megvalósulását értékeli, döntően a nyelvi előkészítő évfolyamokra fókuszálva. Végül a tanulságok összegzését a további fejlesztésre szoruló területek számbavétele követi. Az előadás nem törekszik a teljességre, hanem néhány új összefüggés feltárására tesz kísérletet.

6.                   

MÁTÉ FERENC – SISÁK ISTVÁN – MAKÓ ANDRÁS

 

A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS A BALATON VÍZGYŰJTŐ ANYAGFORGALMA

 

Az OTKA által támogatott „A talajok klímaérzékenysége” című kutatási téma keretében egyik kiemelt vizsgálati területünk a Balaton vízgyűjtője. A tó vízminőségének korábbi súlyos problémái, és az utóbbi évek túl alacsony, majd túl magas vízszintjei és az ebből adódó gazdasági problémák rávilágítottak arra, hogy egy ilyen viszonylag kis ökológiai rendszer, mint a Balaton és vízgyűjtője, milyen erősen reagál a külső tényezők változásaira.

Elemeztük az utóbbi évtizedekben végrehajtott emberi beavatkozásokat és prognosztizáltuk azok jövőbeli trendjeit, vizsgálatuk a klíma változásának következményeit a vízforgalomra, az eróziós viszonyokra, a természetes vegetációra és a mezőgazdasági területek hasznosítására.

Megállapítottuk, hogy a Balaton esetében a változások a tó geológiai öregedésének a felgyorsulását eredményezhetik, ami alacsonyabb vízszinteket, gyorsabb feltöltődést, nagyobb tápanyagterhelést és eutrofizációt jelenthet a vízminőséget javító intézkedések ellenére is.

7.                   

METZGER SZILVIA

A HÁZINYÚL VÁGÓÉRTÉKÉNEK ÉS HÚSMINŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

 

A disszertációban a vágási és a húsminőségi tulajdonságokat befolyásoló néhány (fajtán belüli, genetikai, tartási és takarmányozási) tényező hatását vizsgáltuk.

Az életkor és testsúly hatásának vizsgálata: A kísérlet célja, hogy új ismereteket szerezzünk növendéknyulakon az életkor és a testsúly vágási tulajdonságokra és a hús kémiai összetételére gyakorolt együttes és elkülönített hatásáról. Az eredmények szerint az ideális vágási életkor vagy testsúly meghatározása összetett feladat, ami az adott terméktől függően eltérő is lehet. A vágási kitermelést mindkét tényező kedvezően befolyásolja, a gerinc esetén az az előnyösebb, ha a nyulak testsúlya nő, a comboknál viszont az, ha az állatok idősebbek. A gyorsabb növekedés (akár azonos korban nagyobb testsúlyból, akár azonos testsúly fiatalabb korban történő eléréséből ered) magasabb, a lassúbb növekedés alacsonyabb intramuszkuláris zsír arányt eredményez.

Különböző genotípusú nyulak összehasonlítása: Ebben a kísérletben a súlygyarapodás alapján kiválasztott hibrid befejező apai vonal (Hyplus), valamint a súlygyarapodás mellett a vágóértékre CT segítségével is szelektált Pannon fehér bakok ivadékcsoportjait hasonlítottuk össze abból a célból, hogy különböző irányba végzett szelekció hatását megismerjük. Egyértelműen bebizonyosodott a Pannon fehér nyulak CT-re alapozott szelekciójának eredményessége, hiszen a fajtatiszta Pannon fehér és a velük keresztezett ivadékokban a hosszú hátizom súlya és aránya egyaránt nagyobb volt. Ennek eredményeként a gerinc súlya és aránya is növekedett, ami a vágási kitermelés javulását eredményezte. A húsminőséget nem befolyásolta lényegesen a genotípus, bár a hátulsó lábakon lévő hús nyerszsír-tartalma a fajtatiszta Pannon fehér nyulakban magasabb volt, mint a hibrid végtermékben.

Ketrecben és fülkében nevelt nyulak összehasonlítása: A kísérletben az általánosan használt ketrecben és a nagycsoportos, mélyalmos tartási rendszerben nevelt nyulak vágási tulajdonságait és a hús kémiai összetételét hasonlítottuk össze. A természeteshez közelibb tartási körülmények között (nagyobb csoportban, fülkében, mélyalmon történő nevelés esetén) csökkent a nyulak súlygyarapodása, ezért a vágósúlyt később érték el. A vágási kitermelés is gyengébb volt. A több mozgás miatt a karkaszon belül nőtt a combok aránya és csökkent a zsírdepó mennyisége, valamint a hús zsírtartalma.

A zsírosodásra történő szelekció és az energia-felvétel hatásának vizsgálata: A kísérletben a zsírosodási hajlam alapján két irányba szelektált állományon vizsgáltuk az energia felvétel hatását a növendéknyulak vágási és húsminőségi tulajdonságaira. A magas testzsírtartalomra irányuló szelekció szignifikánsan javította a vágási kitermelést, egyúttal mérsékelte az emésztőrendszer testsúlyhoz viszonyított arányát. Az energia-felvétel korlátozása szignifikánsan csökkentette a testsúlyt, de a vágási kitermelésre nem volt hatással. A kevesebb energiához jutó nyulak húsának magasabb PUFA/SFA aránya humán fogyasztás szempontjából kedvező lehet. Ezt azonban nem az energia-felvétel korlátozása, hanem a takarmány összetételének változása okozta, vagyis ugyanez a kedvező hatás megfelelően összeállított takarmánnyal ad libitum takarmányozás mellett is elérhető.

8.                   

Stenger Kovács Csilla

A BEVONATLAKÓ KOVAALGÁK, MINT ÖKOLÓGIAI INDIKÁTOR CSOPORT ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK VIZSGÁLATA

 

A Víz Keretirányelv (VKI) bevezetésével hazánkban jelentősen módosul felszíni vizeink állapotának megítélése: nagyon fontos szempont lett a vízi életközösségek vizsgálata és az ökológiai állapotminősítés. Disszertációmban a bevonatlakó kovaalgák, mint ökológiai indikátor csoport alkalmazhatóságát vizsgáltam hazai felszíni vizeink állapotbecslésére. A folyóvízi kovaalga indexek európai alkalmazása már sok országban rutinszerű, de a különböző ökorégiókban alkalmazásuk problémákba ütközhet. Ezt áthidalandó svéd-magyar adatbázis létrehozásával (mely 5 különböző ökorégiót fed le), meghatároztam a folyóvízi kovaalga összetétel kialakulásában lényeges szerepet játszó fizikai és kémiai változókat. A pH, a tápanyagok közül pedig az ÖP voltak az elsődleges változók, ezért a súlyozott átlag paleolimnológiai módszerrel olyan robosztus és pontos modelleket hoztam létre és teszteltem, melyek alkalmasak arra, hogy a kovaalgaközösség összetételének ismeretében becsülni lehessen a vízfolyások pH értékét és ÖP tartalmát phycogeográfiai régiókon keresztül. Ezenkívül a leggyakoribb fajok optimum és tolerancia értékét is defináltam erre a két környezeti változóra nézve.

Sekély tavaink esetében szintén a súlyozott átlag módszerét alkalmazva kidolgoztam a tavak trofitását becslő kovaalga indexet (TDIL), mely 127 leggyakoribb tavi kovaalga fajunk optimumán/toleranciáján alapul, illetve az ezek alapján megállapított indikátor és érzékenységi értékeken, melyeket a Zelinka és Marvan egyenletbe helyettesítve az index számolható. A TDIL olyan síkvidéki, sekély, állandó vagy időszakos, meszes vagy meszes- enyhén szikes hidrogeokémiájú tavainkra alkalmazható, melyeknek a vezetőképessége nem haladja meg 3000 µS cm-1-t. Abban az esetben, ha a tó vizének vezetőképessége meghaladja ezt az értéket, az index a valóságosnál rosszabb állapotot jelez. A szikesekre jellemző karakterfajok meghatározására ezért kovaalga/vezetőképesség modellt fejlesztettem, mely segítségével defináltam a szikesek magas vezetőképességű vizének karakter fajait, az indikátor értékeit módosítottam.

Leggyakoribb fajunk az Achnanthidium minutissimum indikátor fajként való alkalmazhatóságát egyéves vizsgálati periódusban tanulmányoztam a Torna-patakban. A faj szezonális dinamikáját a vízhozam által meghatározott Si és NO3--N, valamint a faj jó kolonizációs képessége (r-stratégista faj) határozta meg. A faj jellemzően áradások után (melyek jelentős mennyiségű NO3--N-ot mosnak be a folyóvízbe a szomszédos mezőgazdasági területekről) éri el a legnagyobb gyakoriságát, ezért elsődleges indikátora lehet a természetes bolygatásnak. Az áradás utáni periódusokat a VKI előírásainak megfelelően kerülni kell, hiszen ezen időszak nem lehet megbízható alapja az ökológiai állapotbecslésnek, ezért az A. minutissimum-ot potenciális indikátor fajként alkalmazni nem tudjuk a hazánkban jellemző lúgos/semleges pH-jú vízfolyásokban.

Vizsgálataim során elemeztem a vízfolyások egyik gyakori hidromorfológiai módosításának, a tározásnak a hatását a vízfolyás kovaalga összetételére. Összehasonlítottam a természetes helyeket, azokkal a víztestekkel, melyekre tározót építettek. A vízfolyások típusa szerint különböző mértékű hatást figyeltem meg a felvízi, valamint alvízi részeken a diverzitásban illetve a rögzült/plantonikus fajok arányában. Az alvízi részeken a tározás a legtöbb esetben a diverzitás növekedését okozta, ugyanis megjelentek olyan planktonikus fajok, amelyek a tározó nélkül nem jellemzők a vízfolyásra. A rögzült/plantonikus fajok aránya két módon jelzi a tározás hatását: (a) a rögzült szervezetek aránya csökken, (b) a planktonikus fajok aránya nő. A hidromorfológai módosítást indikáló karakter fajokat is sikerült azonosítani (pl. a hegyvidéki vízfolyásokban a Stephanodiscus minutulus, a domvidéki vízfolyásokban a S. hantzschii, S. minutulus és a Navicula minuscula volt jellemző az alvízi részekre).

 

9.                   

FÖLDES CSABA

Pannon Egyetem, Veszprém, Germanisztikai Intézet

 

MINDENKI MÁSKÉPPEN BESZÉL EGYFORMÁN:
KOMMUNIKÁCIÓ EGYNYELVŰSÉGI ÉS TÖBBNYELVŰSÉGI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

 

Az előadás abból a szembeötlő jelenségből indul ki, hogy a két-, ill. többnyelvű közös­ségek tagjai – legalábbis csoportjukon belül – másképpen kommunikálnak, mint az egynyelvűek, azaz „keverik” és „váltogatják” a nyelveket. Ennek egyik legszembetű­nőbb ismérve az, hogy a bilingvis beszélő (a kétnyelvű dikurzus-, ill. interakciós mód­ban) pl. gyakran vesz át elemeket, szerkezeteket és mintákat egyik nyelvből (ill. válto­zatból) a másikba és/vagy váltogatva használja a nyelveket, ami a nyelvi keveredés, a hibriditás különféle fajtáit eredményezi.

 

Ennek jegyében a referátum egy sajátos élőnyelvi ‘többnyelvűségi kultúrával’ foglal­kozik, miközben egy átfogó variációs-, ill. kontaktusnyelvészeti terepkutatás tapaszta­lataira épít. Ehhez aktuális magyarországi német nyelvhasználati struktúrákra összpon­tosít több nyelv, valamint kultúra komplex érintkezési, konvergencia- és interakciós te­rében és ezáltal a két-, ill. a többnyelvű beszédmód differenciáltabb kimunkálására irányul. Az a célja, hogy jelenségorientált és problémaérzékeny módon szóbeli diskur­zusok anyagán feltárja és jellemezze, hogyan jelentkezik szinkrón síkon a magyar mint modell- és referencianyelv kontaktus-„nyomása” a német kisebbségi közösség verna-kuláris nyelvváltozatában, ill. az ezen a nyelvváltozaton folyó kommunikációban. A kétnyelvű beszédproduktumok fetérképezése és bemutatása számos ún. kommunikatív szinkretizmus-, valamint nyelvi hibriditási jelenség leírását és tipizálását teszi lehe­tővé. Így az előadásban ismertetett kutatás – általánosabb érvénnyel – hozzá kíván já­rulni az ún. kétnyelvűségi kommunikatív praktikák, ill. a kétnyelvű diskurzus-, ill. in­terakciós mód modellezéséhez és a nyelvi újítási folyamatok feltárásához.

10.               

1KRISTÓF LILLA ALIDA, 2Kerényi Tibor, 3Pohárnok László, 4Kozma István, 4Kardos Károly, 5Hargittai Péter, 2Istók Roland, 2Glasz Tibor, 6Szikossy Ildikó, 6Kustár Ágnes, 7Tóth Géza, 8Riedl Erika & 6Pap Ildikó

 

1Xántus János Múzeum, Győr

2Semmelweis Egyetem II. Patológiai Intézet, Budapest

3Petz Aladár Megyei Oktatókórház I. Radiológiai Osztály, Győr

4Széchenyi István Egyetem Jedlik Ányos Informatikai és Villamosmérnöki Intézet, Győr

5MTA Sugárhatás Kémiai Intézet, Felületkémiai Kutató Osztály, Budapest

6Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, Budapest

7Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

8Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztály, Budapest

 

SZÉCHÉNYI PÁL MÚMIÁJÁNAK TERMÉSZETTUDOMÁNYOS VIZSGÁLATA

 

Széchényi Pál (1645–1710) neve többször is feltűnik a magyar történelemben és művelődéstörténetben: tanított Nagyszombaton, püspök volt Pécsett, majd Veszprémben, kanonok és nagyprépost Győrött. A legismertebb a Rákóczi-szabadságharc idején, már kalocsai érsekként vállalt szerepe: I. Lipót császár és király 1704-ben őt bízta meg a nagy feladattal, hogy a béketárgyalásokat vezesse és a szerződést tető alá hozza. A békekötésre tett erőfeszítései azonban kudarcot vallottak. Széchényi Pál 1710-ben hunyt el Sopronban. Halálát azóta is legenda veszi körül, melynek lényege, hogy nem természetes halállal távozott, hanem megmérgezték. A sopronbánfalvi pálos templomban temették el, és mumifikálódott testét száz évvel később helyezték át a Széchényi család nagycenki mauzóleumába. Ezzel az áttemetéssel a mauzóleumot építtető gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) megalapozta az új családi temetkezőhely szakralitását és rangját, hiszen az érsek teste egyszerre reprezentálta a keresztény életszentséget és a család tradícióit, múltját.

Széchényi Pál Nagycenken található múmiájának természettudományos vizsgálatát több győri és budapesti intézmény összefogásával végezte el egy kutatócsoport 2007 áprilisában. Az övé a legrégebbi magyarországi múmia, amely embertani és orvosi vizsgálat alá került. A vizsgálat során nyert adatok kiértékelése jelenleg is folyik.

Az elsődleges cél az volt, hogy megtudjuk: természetes vagy mesterséges múmiáról van-e szó. Szintén lényeges kérdés volt, hogy az érsek valóban mérgezés következtében halálozott-e el 1710-ben – ahogyan azt évszázadokon át gyanították –, vagy a gyilkosság teóriája csupán legenda. A vizsgálatsorozatot non-invazív, azaz roncsolásmentes technikai eszközökkel végeztük el, úgymint: multislice CT, hagyományos röntgen, szövettani vizsgálat, toxikológia, energia-diszperzív röntgen, röntgenfluoreszcens analízis, 3D optikai digitalizáló mérőrendszer, endoszkóp.

A vizsgálatok megnyugtató választ adtak a felvetett kérdésekre és több olyan megfigyelést is tehettünk, ami újdonság a múmiakutatásban.

A természettudományos vizsgálatok még nem zárultak le, hiszen a napjainkban kialakuló technika, a digitális háromdimenziós arcrekonstrukciós kutatás segítségével tervezzük elkészíteni Széchényi Pál arcvonásainak tudományosan megalapozott rekonstrukcióját.

 

11.               

MARTON ISTVÁN

 

BALATON TÉRSÉG KOMPLEX GAZDASÁGI ÉS TURISZTIKAI ELEMZÉSE

 

A dolgozat elemzései a 2000. évi CXII. Törvényben (Balaton törvény) lehatárolt településkörre a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre (Balaton régió) vonatkoznak. 164 település tartozik ide, melyek összefüggő területet alkotnak a Balaton körül Somogy, Veszprém és Zala megye határán. A Balaton régió a megyehatárokhoz nem illeszkedik, de még statisztikai kistérségekkel sem fedhető le, ebből következően az elemzések mindenképpen települési szintű alapadatok felhasználásával készülhetnek. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a helyi szereplők fejlesztési prioritási sorrendje és a meglévő statisztikailag mérhető adottságok milyen összhangban állnak egymással.

A kutatás szekunder és primer információkra épült. A szakirodalmi kutatás során hazai és nemzetközi szakfolyóiratok, szakkönyvek, tudományos konferenciák, a témához kapcsolódó különböző publikációk információit dolgoztam fel. A primer vizsgálathoz a Balaton régió településszintű adatai (KSH, T-STAR) álltak rendelkezésemre. Az elemzésbe összesen 36 változót vontam be. A vizsgált változók egyrészt a települések gazdaságfejlettségét jellemezték és hasonlóak voltak a 24/2001. (IV. 20.) OGY. határozatban szereplő a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek lehatárolásához használt mutatókhoz. Másrészt a T-STAR adatbázisból választottam ki olyan változókat, amelyek az adott település turisztikai forgalmát mutatták. Véleményem szerint a Balaton régió speciális helyzetéből adódóan a különböző statisztikai mutatók nem egyforma fontosságúak a térségben, ezért azokat egy komplex mutató megalkotásánál különböző súllyal kell figyelembe venni. A súlyértékek kialakításánál Balaton régió településein dolgozó szakemberek véleményét vettem figyelembe, mivel ők rendelkeznek a legpontosabb információkkal mindazon sajátosságról, amelyek meghatározhatják az egyes mutatók szerepét. A szakemberek véleményének felmérése során azt vizsgáltam, hogy a Balaton régió településeinek irányító testülete (polgármesterek, jegyzők, körjegyzők, ahol volt, a turizmus koordinálásáért felelős személy) véleménye szerint, a különböző (turisztikai és gazdaságfejlettséget meghatározó) mutatók mekkora szerepet játszanak a településük életében. A statisztikai adatok és a kérdőíves kutatásból származó súlyszámok segítségével Komplex Fejlettségi Mutatót (KFM) számoltam. A KFM értéket mind gazdaságfejlettségi, mind turisztikai tekintetben kiszámoltam a Balaton régió összes (164) településére vonatkozóan, majd ezt követően elemeztem a településcsoportok egymáshoz viszonyított fejlettségét e mutató értékei alapján.

A források szűkösségéből adódóan nem lehet mindent egyszerre és azonos mértékben fejleszteni. Amennyiben a rendelkezésre álló erőforrásokat szétaprózva használnánk fel, csak kismértékű javulás válna lehetővé mindenütt, amivel a jelenlegi középszert és jellegtelenséget lehetne konzerválni. Mindezek okán ki kell választani egy prioritási sorrendet, melyben a legfontosabb fejlesztendő területeket határozzuk meg. A preferenciasorrend megalkotásánál a helyi szakemberek véleményét is figyelembe kell venni, hiszen a települések fejlődési iránya alapvetően ezeknek a szakembereknek a döntésétől függ. Dolgoztomban együtt vizsgálom a területi szereplők által szolgáltatott információkból (az adottságokhoz rendelt súlyérték) és a Balaton régió településeinek statisztikai elemzéséből (Komplex Fejlettségi Mutató) származó adatokat. Azt elemzem, hogy a helyi szereplők fejlesztési prioritási sorrendje és a meglévő statisztikailag mérhető adottságok milyen összhangban állnak egymással.

            A kutatás eredményeinek elemzésekor megállapítható, hogy a sokak által irigyelt „gazdag” Balaton régió számos súlyos problémával küzd. Települései között jelentős fejlettségbeli eltérések vannak, a régión belüli (interregionális) különbségeket a regionális szintű elemzésekben elfedik a partközeli települések országos átlagot meghaladó értékei. A partközeli települések fejlettsége sokszorosa a gyakran az országos színvonal alatt lévő további településekének. A Balaton régióban a területi egyenlőtlenségek döntően nem a településmérettel vannak összhangban. A Balaton régió településszerkezetének analízise azt mutatta, hogy egy fő töréspont mentén lehet vizsgálni a régiót alkotó településeket. Ez a töréspont a tótól, azaz a régió legfontosabb turisztikai vonzerejét jelentő Balaton-parttól való távolság. Mindezekből adódóan úgy is lehet fogalmazni, hogy a Balaton régió centruma nem néhány nagyobb lélekszámú város, hanem a centrum valójában maga a Balaton-part, a parti területek gyorsan összenövő, agglomerálódó település-együttese. Mindazonáltal a vizsgált adatok azt mutatják, hogy a régió népessége, gazdasági és turisztikai potenciálja, így erőforrásainak nagy hányada 12-15 (jellemzően partközeli) településen koncentrálódik. A kutatás során feltárt eredmények azt mutatják, hogy más jellegű erőforrások birtokában vannak, és eltérő problémákkal küzdenek a Balaton régiót alkotó három megye partközeli és további települései. A dolgozatban bemutatott elemzések alátámasztják, hogy a Balaton régió népességének megélhetése nem köthető kizárólag a turizmushoz. Bár a térség gazdaságának egyik legjelentősebb ágazata a turizmus, nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéb gazdasági ágazatok fejlesztését. Az érzékeny természeti környezetre való tekintettel azonban kiemelt hangsúlyt kell kapnia a fenntarthatóságnak, a környezettudatos gazdaságfejlesztésnek. A dolgozat vizsgálatainak eredménye szerint a területi szakemberek fejlesztési prioritási sorrendje nem minden esetben van összhangban a statisztikailag mérhető adatokkal. Számos esetben egy adott változó, a területi szereplők (a Balaton régió településeinek polgármesterei, jegyzői, körjegyzői) véleménye szerint, a település fejlődésében átlagon felüli szerepet játszik, ugyanakkor statisztikailag mérhető teljesítménye alulmúlja a többi változó statisztikailag mérhető átlagos eredményeit.

12.               

KRISZBACHER ILDIKÓ, Boncz Imre és  Bódis József

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs

 

AZ IDŐJÁRÁS, AZ ÉVSZAKOK ÉS A FRONTOK HATÁSA A SZÍVINFARKTUS BEKÖVETKEZTÉRE

Összefoglaló

Bevezetés: Az akut miokardiális infarktus kialakulásának időpontja szezonális variációt mutat, melyet a nem, a kor és az időjárási körülmények változásai is befolyásolhatnak. Jelen tanulmányunk célja, hogy a vizsgált időszakban kimutatható-e szezonalis ingadozás a szívinfarktus bekövetkeztének időpontjában, továbbá az egyes meteorológiai tényezők (hőmérséklet, fronthatás) befolyásolják-e a szívinfarktus incidenciáját. Vizsgálati módszer és minta: Retrospektív elemzést végeztünk Magyarországon 2000 és 2004 között a klinikákra és a kórházi osztályokra felvett akut szívinfarktuson (n=81.956) átesett betegek körében. Az adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából a Betegségek Nemzetközi Osztályozása kódok szerint gyűjtöttük össze. Az időjárásra vonatkozó adatokat az Országos Meteorológiai Szolgálattól kaptuk.

Eredmények: Az évszakonkénti eloszlás tekintetében a szívinfarktus csúcsidőszaka a tavaszi, a legkisebb esetszám a nyári hónapokra esett. A különböző évszakokhoz tartozó esetszámok közötti különbség szignifikáns volt (F=34.741; p<0.001). A havi középhőmérséklet és az akut miokardiális infarktus előfordulása között közepes erősségű negatív korrelációt (r=-0,404) találtunk. A frontátmenetek és az esetszám évszakonkénti előfordulása között pozitív korrelációs kapcsolat mutatható ki (r = 0,053).

Következtetés: Adataink szerint az egyes meteorológiai tényezők a hirtelen hőmérséklet változás valamint a frontátmenetek száma összefüggésbe hozhatók a szívinfarktus bekövetkeztének időpontjával, de feltehetően más tényezők is szerepet játszanak.

13.               

SVÉHLIK CSABA

Ph.D. (közgazdaságtan)

Európa-díjas autómérnök, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet – ügyvezető igazgató

 

A HIDROGÉN FORRADALMA A JÖVŐ KÖZLEKEDÉSÉBEN – KIHÍVÁSOK ÉS DILEMMÁK

 

Az előadásomnak az alábbiak adnak megfelelő színvonalat és hitelességet:

  • Évtizedes nyugat-európai autógyárakban eltöltött szakmai praxis, valamint a KHEOPS Automobil-Kutató Intézet keretében folytatott többéves nemzetközi kutatómunka teszi hitelessé az előadást.
  • Az előadást a saját primer kutatások mellett a legújabb külföldi kutatási eredmények és publikációk szekunder kutatása és autóipari döntéshozókkal folytatott mélyinterjúk alapján kívánom felépíteni.
  • A téma fontossága, időszerűsége és izgalmas, „minden embert érintő volta” révén számos nemzetközi szervezettől kapok felkérést a témában előadás tartására, mivel a témával kapcsolatos kutatási eredményeim komplex egysége meglehetősen egyedi és hézagpótló az autóipari szakterületen.

            2007. júniusban Zürichben egy nemzetközi konferencián (ILOCAR) a témában tartott     (főként műszaki szempontokra épülő) multimédiás előadásomat a legszínvonalasabbnak          („Best paper”) ítélték.

  • Az előadásom alapját képező kutatásom egyik fő újdonságereje, hogy tudatosan törekedtem a különböző szakterületek sokrétű ismeretanyagának szintetizálására a problémafeltárás és a megoldáskeresés érdekében, ami egyrészt lehetőséget ad az interdiszciplináris megközelítésre, másrészt közérthető a tudományos élet tágabb közönsége számára is.
  • Fontosnak tartom az előadás megfelelő színvonalú prezentálását, ezért azt saját készítésű ábrákkal és mozgóképekkel színesített PowerPoint-os prezentáció keretében adnám elő.

 

 

Az előadás alapját képező kutatás rövid kivonata:

 

Napjainkban már minden szakember egyetért abban, hogy az olaj hosszú távú jövőképe nem biztató. Attól nem kell tartanunk, hogy éveken belül kifogy, de az viszont biztosnak tűnik, hogy a könnyen elérhető, gazdaságosan kitermelhető olajjal egyre kevésbé számolhatunk és az egész olajipari vállalkozás egyre inkább kockázatosabb lesz technikai, környezetvédelmi, gazdasági és nem utolsó sorban politikai szempontból egyaránt. Nemcsak a kockázatos olajtól való függés megszűntetése, hanem környezetvédelmi szempontok is egyre sürgősebbé teszik a feladat megoldását az autóiparban.

A helyzetet a növekvő közlekedés súlyosbítja, amely valóban klímaváltozást idéz elő. A széndioxid a hajtógázok legfőbb okozója és a magánforgalom az erőművek, az ipar és a háztartások után jelentős kibocsátója a környezetre oly káros széndioxidnak. Miközben más szektorok, mint például a kohászat, vagy a vegyipar, a termékegységre eső széndioxid-kibocsátásukat lecsökkentették, mindez nem igaz az autóiparra, illetve a gépkocsikra.

Kételkedő megnyilvánulások ellenére a hidrogént a benzin és a gázolaj természetes utódjának tartják a szakemberek, mivel „korlátlanul” rendelkezésre áll, magasabb az energiatartalma és tisztábban ég el. Csakhogy fosszilis forrásból való előállítása ma háromszor annyiba kerül, mint a benzin, megújuló erőforrásból pedig még drágább. Az igen erős olajlobbi érthető módon e fosszilis alapanyagú hidrogéngyártás előtérbe helyezéséért küzd, amit környezet-védelmi szempontból úgy lehetne jellemezni, hogy „amit megnyerünk a réven, elveszítjük a vámon”. Bár annyi előnye mindenképpen lenne, hogy a gépkocsik milliói nem a sűrűn lakott városokat szennyeznék, mivel a hidrogént erőművekben állítanák elő. Így csak néhány helyen (igaz ott igen erőteljesen), lakóhelyektől távol szennyeznék e „hidrogéngyárak” a környezetet.

A hagyományostól eltérő gépkocsi erőforrások jövője attól függ, hogy tudnak-e mai társaiknál kedvezőbb kompromisszumot nyújtani. A jelenlegi dugattyús motorok létjogosultságának érdekében hivatkozni lehet a hosszú évtizedek alatt összegyűlt gyártási, üzemeltetési és javítási tapasztalatra és nem utolsósorban a kiépített infrastruktúrára, ezen belül is az igen sűrű töltőállomás-hálózatra.

A jövő nagy reménysége, a hidrogénnel működő, áramot termelő és „égéstermékként” csupán vízgőzt kibocsátó üzemanyagcellás hajtómű még mindig nem eléggé érett konstrukció ahhoz, hogy a robbanómotorok évszázados uralmát megdöntse, holott piaci esélyei egyre jobbak.

Az üzemanyagcella iránti eufóriát nagymértékben befolyásolja, hogy milyen gyorsan tud a szektor úrrá lenni a még mindig nem megoldott műszaki problémákon. A szériagyártás elindításához az új hajtómű tömegét még jelentősen csökkenteni kell, nem beszélve a konstrukció áráról, amely a jelen költségszint mellett még nem eléggé érett nagysorozatú gyártásra. A tömeggyártásból származó skálaeffektusok még nem elegendőek a költségek csökkentéséhez. Nagyon fontos, hogy kedvezőbb árú anyagokat találjanak a konstruktőrök. Különösen drága költségű a membránok bevonásához szükséges nemesfém, a platina.

Egy másik műszaki kérdés, amely még nem kielégítően megoldott, a hidrogénnek a tárolása. Jóllehet a hidrogénnek a tömegéhez viszonyítva jelentős energiatartalma van, a térfogatához viszonyítva viszont normál körülmények között, különösen a benzinhez és a gázolajhoz viszonyítva igen csekély az energiasűrűsége.

A hidrogén megfelelő tárolása mellett azonban igen fontos kérdés a szükséges infrastruktúra. Jóllehet az autóiparban már évek óta egységes nézőpont uralkodik arról, hogy az üzemanyag-cellának hosszú távú perspektívája van, azonban közbenső lépések és az átmeneti időszak vonatkozásában az egyes gyártók különböző stratégiákat követnek. Általánosságban elmondható, hogy egy teljesen új infrastruktúra kiépítése óriási költségekkel jár.

Az üzemanyagcella elterjedésével kapcsolatban mindenképpen megállapítható, hogy annak főként „nem technikai”, hanem törvényi előírások és piaci trendek fognak lökést adni, de számolni kell számos kezdeti nehézséggel.

Az előadás, illetve az írott publikáció az üzemanyagcella nagyszériás gyártásba kerülésének feltételeit elemzi egy időtáv megadásával főként gazdasági szempontokat figyelembe véve az alábbi mottót szem előtt tartva:

 

„Aki nem fejlődik – megáll;

Aki megáll – lemarad;

Aki lemarad – elpusztul;

A változatlan állapot a pusztulás félelmetes előjele!”

H.F. Amiel (1821-1881)

14.               

TOKAI ZITA MÁRIA

régész

tokaizita@gmail.com

Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága

 

ŐSKORI KULTIKUS HELY NAGYKANIZSÁN

 

            Az őskor az emberiség történetének leghosszabb kora, amelynek korszakait az újonnan használt nyersanyagok után nevezték el kőkornak, rézkornak, bronzkornak és vaskornak. A bemutatásra kerülő lelőhely az újkőkor végére datálható, mintegy 6500 éves. Nagykanizsa-Palin északi szélén a Principális csatorna mellett egy környezetéből kiemelkedő homokdomb terült el, itt jelentkezett a régészeti lelőhely. Ez már korábban ismert volt a felszíni leletek alapján, majd 1998-ban a területen kisebb leletmentést végzett dr. Horváth László a nagykanizsai Thúry György múzeum akkori igazgatója, amely során egy őskori körárok mintegy 20 méteres szakaszát tárta fel.

            A helyszínen 2006-ban kezdték meg a föld kitermelését, amely szükségessé tette a régészeti lelőhely feltárását. Az ásatás során itt egy monumentális késő újkőkori hármas körárok-rendszer jelentkezett, amelyen a főégtájak irányába kapuk nyíltak. A bejáratok közül a keletit és a nyugatit tekintjük a főbejáratnak, az északi és a déli kapuk elé pedig helyenként félköríves „bástyák” csatlakoztak. A bejáratok égtájak irányában való tájolása komoly csillagászati ismeretekről tanúskodnak.

Az árkok által körbefogott központi terület – elsősorban a külföldről ismert árkok és árokrendszerek zöméhez hasonlóan – teljesen üres. A kör alakban egyszer vagy akár többszörösesen körbevett központi kultikus területek az őskor folyamán különböző formákban vannak jelen. Az árkokkal kerített különleges helyektől – mint az itt bemutatásra kerülő nagykanizsai lelőhely – egészen a kőből épített „szentélyekig”– mint pl. a legismertebb Stonehenge – ismerünk ilyeneket. A jó földrajzi területen kialakított kultikus hely létrehozásához komoly munkaerő kellett, amely valószínűleg több közösség együttes összefogásával valósulhatott meg. A homokdombon kiásott, helyenként 7 m-t is elérő szélességű, és 3-4 m mély árkokat folyamatosan karban is kellett tartani, a megújítások nyomait több helyen jól tudtuk dokumentálni. Az általunk feltárt dombot egy hajdani patakmeder választja el délkeleti irányban egy másik dombtól. Az ott végzett helyszíni bejárás után ugyanarra a korszakra datálható leletek észleltünk, így feltételezhetjük, hogy ott a kultikus helyhez tartozó településsel kell számolni.

 A lelőhely különlegességét a földrajzi elhelyezkedése, az ott megfigyelt régészeti jelenségek és a leletanyagok adják. Funkcióját tekintve kultikus helynek nevezhetjük a feltárt régészeti helyszínt, ahol a különböző szertartásokat végezhették, pl. a következő évi jó termésért. Az árkokban talált nagy mennyiségű leletanyagok – elsősorban kerámiák, állatcsontok és kövek – a különleges alkalmak során használt tárgyak töredékei. A leletek közül kiemelkedik egy agyagból égetett szobor feje, amelyen élethűen ábrázolták az emberi arcot. Magyarországról nem ismerünk ehhez hasonló darabot, a szálák a morvaországi leletekhez vezetnek, ahonnan az 55-60 cm magas szobor teljes alakját is ismerjük. Az import leletek a kereskedelmi kapcsolatokra derítenek fényt.

Előadásomban elsősorban a lelőhely és a kiemelkedő leletek bemutatására törekszem, valamint időben és térben is elhelyezem a feltárt jelenségeket.

15.               

MOLNÁR BALÁZS

doktori értekezés

 

A GLOBÁLIS GAZDASÁG TERÜLETI ÉS TELEPÜLÉSI HATÁSAI A DUNÁNTÚLON

 

Előadásomban egy igen aktuális kérdést szeretnék bemutatni, olyan problémát, amely a Dunántúl minden településére és az azok területén élőkre egyaránt – de zömében észrevétlenül – hat a mindennapok során. A problematikát a globális gazdaság területi és települési hatásai adják, a témát, pedig az, hogy ezek a hatások hogyan jelennek meg a magyarországi kis- és középvárosok és térségeik fejlődésében, kiemelten is egyes kiválasztott közép-dunántúli mintaterületeken.

Az előadás bevezetésében – a csatlakozó PhD dolgozat alapján – a megalapozó problematikát és a témát, a kutatási célokat, a kiválasztott mintaterületeket, valamint az alkalmazott módszereket vázolom. Interdiszciplináris megközelítésben a társadalomföldrajz, a regionális tudomány, a regionális gazdaságtan, valamint a településszociológia tudományos módszereit és eszközeit alkalmaztam.

Az elméleti megalapozás két oldalról történik. Egyrészt a globális gazdaság és hatásai, közülük is a területi és települési hatások oldaláról. Másrészt utóbbiakból következően az európai terület- és városfejlődési folyamatok rövid összegzése következik, amelyek a rendszerváltozás óta döntő befolyással vannak a magyarországi urbanizációra és területi átalakulásra, a hazai városok és térségeik változásaira is.

A kutatási célok és módszerek jelzése után három empirikus eredményt szeretnék bemutatni, melyekhez minden esetben a legfőbb következtetések is társulnak.

ü                              Elsőként a PhD dolgozatomban meghatározott globalizációs várostípusokat és azok jellemzőit a 132 magyarországi kis- és középváros vonatkozásában.

ü                              Másodsorban a nemzetközi cégek letelepedésével kapcsolatos hatások mennyiségi és erősségi vizsgálatának eredményeit a Közép-dunántúli Régióban.

ü                              Harmadszor a globális gazdaság térség- és városformáló szerepeit, az egyes városi társadalmi-gazdasági szférák kapcsolódását a globális hálózatokhoz hat közép-dunántúli város és térsége esetében (Székesfehérvár, Veszprém, Tatabánya, Dunaújváros, Tata és Oroszlány).

Végezetül azokat a téziseimet vázolom fel hét pontban, amelyek a globális gazdaság területi és települési hatásaival, valamint a globális gazdaság lokális integrációjával kapcsolatosak.

16.               

KOVÁCS ELŐD

kovacse@almos.uni-pannon.hu

LIPOVITS ÁGNES, lipovitsa@szt.vein.hu

Pannon Egyetem, Matematikai és Számítástechnikai Tanszék

 

MODELLEK A MAGYARORSZÁGI ÉVES FÖLDRENGÉSSZÁMOK VIZSGÁLATÁRA

 

A földrengések eloszlásának statisztikai vizsgálata a XX. század közepén vett nagy lendületet, bár a legelső, legegyszerűbb modellek már jóval korábban megszülettek. A modellek egy része az időbeli, másik része a térbeli eloszlásra koncentrált, majd születtek tér-idő modellek is. Magyarországon a XX. század elején épült ki egy olyan megfigyelő hálózat, amely akkor a világ élvonalába tartozott.

A magyarországi éves földrengésszámokat vizsgáltuk. Célunk olyan sztochasztikus modell kiválasztása volt, amely megfelelően illeszkedik a megfigyelt adatokra, és alkalmas a jövőbeli folyamatok véletlen szimulálására, így a gyakorlatban is használható például biztosító társaságok számára. Vizsgálatunk során csak azokat a rengéseket néztük, amelyeknek magnitúdója legalább 2,9. Az adatok közül elhagytuk az –általunk adott definíció alapján kiszűrt– utórengéseket, majd megnéztük, hogy a XX. század során az egyes években hány rengés volt. Több modellt is illesztettünk az így kapott adatsorra: a biztosításmatematikában leggyakrabban használt kárszámeloszlásokat, keverék Poisson–eloszlásokat és rejtett Markov modellt (Hidden Markov Model). A becslési módszerek egy része számítógépes szimulációt igényelt.

Az éves rengésszámot, mint valószínűségi változót vizsgáltuk. Először feltételeztük, hogy az évenkénti rengések számai független, azonos eloszlású valószínűségi változók, és eloszlásukat kívántuk azonosítani, paramétereiket becsülni.

Miután kiderült, hogy az (a,b,0) – vagyis a Poisson, binomiális, illetve negatív binomiális – eloszlások nem illeszkednek jól, Poisson eloszlások keverékeit vizsgáltuk és paramétereiket becsültük.

Ezt követően lemondtunk a függetlenség feltételezéséről. A keverék modellek egyfajta általánosítását tekintettük, ahol az egymást követő évek rengésszámai, mint valószínűségi változók, függenek egymástól. Egy olyan, kétállapotú modellben végeztünk paraméterbecslést, amelyben – az állapotokhoz kölcsönösen egyértelműen hozzárendelt – intenzitás paraméterek egy általunk nem megfigyelhető, stacionárius Markov−lánc szerint változnak. Feltételeztük, hogy az intenzitás paraméterek ismeretében az egyes évek rengései feltételesen független, Poisson–eloszlású valószínűségi változók, és ez a feltételes eloszlás csak az adott év állapotától függ.

A modell struktúra ebben az esetben a következő: a diszkrét idejű sztochasztikus modellt egy rejtett, meg nem figyelhető {Zi} Markov–lánc és egy megfigyelhető {ξi} folyamat alkotja, melyekre

1.      ha {Zi} adott, akkor ξi–k feltételesen függetlenek, valamint

2.      ha {Zi} adott, ξk feltételes eloszlása csak Zk–tól függ minden k esetén.

Esetünkben ξk–k feltételes eloszlása Poisson, Zk–k pedig {0,1} értékkészletű valószínűségi változók. Ezt a modellt kétállapotú rejtett Markov–modellnek vagy keverék Markov–modellnek hívjuk (Hidden Markov Model, Markov Mixture Model, speciális esetben Poisson Hidden Markov Model).

Ebben a modellben az intenzitás paramétereket és az átmenet-valószínűségeket becsültük.

 

17.               

SZEGNERNÉ DANCS HENRIETTE

 

18.               

TARJÁN JENŐ¹, Vassányi István², Vörös Balázs² 

Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága

Endothel Munkacsoport¹, Pannon Egyetem, Információs Rendszerek Tanszék² Veszprém.

 

A CAROTIS  INTIMA-MEDIA VASTAGSÁG DIAGNOSZTIKUS ÉRTÉKE AZ ATHEROSCLEROSIS  MEGITÉLÉSÉBEN

 

Korábbi vizsgálatok szerint összefüggés van a carotis intima-media vastagság (CIMT) és a globalis atherosclerosis között, de a CIMT diagnosztikus értéke önmagában kétséges. Ebben a tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy ez az összefüggés mennyire érvényes a rutin diagnosztikában.

 Betegek és módszerek: 427 CV beteget (215 nő, 212 férfi, átlag életkoruk 62±13 év) és 124 egészséges kontrollt (59 nő,65 férfi átlag életkoruk 41±14 év) vizsgáltunk. A betegek megoszlása: hypertonia(Hy):338, angina(A):142, korábbi szívinfarktus(MI)15, Hy és A együttesen: 87 esetben. A betegek rizikó becslése a SCORE-módszer szerint történt. A carotis UH vizsgálata 7 MHz-es linearis transducerrel, Acuson 128XP/10c készüléken történt. A vizsgálatokat egy személy végezte. Az adatok statisztikai feldolgozásához a chi-négyzet testet, a ROC-görbét (Receiver operating characteristic) valamint   a Weka adatbányászati keretrendszert használtuk.

Eredmények: A kontrol csoport IMT átlaga az arteria carotis communisban (ACC) 0,57±0,13mm (nők:0,56±0,12, férfiak: 0,56±0,11 p = ns.) a  betegek csoportjának átlaga 0,77±0,21 p<0,02 (nők: 0,73±0,22, férfiak: 0,77±0,17 p=0,001). A kontrollhoz viszonyítva a CIMT átlaga Hy-ban 0,73±0,20 p<0,001, A-ban 0,70±0,20 p<0,002, Hy+A-ban 0,78±0,24 p<0,001.A kontrollok CIMT értéke nem haladta meg a 0,9 mm-t, viszont  329 CV beteg (77%) és ezen belül 117 carotis plack pozitív beteg (61%) CIMT-je is ebbe a normálnak tartott tartományba esett. Carotis plackok  esetén, a 0,9 mm  feletti CIMT-nek a plackot jelző sensitivitása 36%, specificitása 88%. A CIMT-nek az atherosclerosist  diagnosztizáló általános teljesítménye a ROC-görbe alapján alacsony: 0,579. A CV kockázat figyelembe vétele növelte a CIMT diagnosztikai hatékonyságát: magas rizikóban AUC értéke:0,816, közepes rizikóban:0,698, kis rizikban:0,888.A carotis plack jósló értéke chi-négyzet-próbával:4,73 0,02<p<0,05.

Következtetés: Önmagában a CIMT nem alkalmas az atherosclerosis egyéni  súlyosságának megítélésére. Először azt kell keresni, hogy van-e a carotisban plack. Amennyiben van plack, választ kapunk az atherosclerosis súlyosságára. Ha nincs plack a CIMT-et csak más tényezők, mint a CV betegségek, életkor, nemek figyelembe vételével tudjuk eredményesen értékelni.

 

19.               

NEMESNÉ KISS SZILVIA

KE-CSVM PFK

 

ÁLLATNÉVCSOPORTOK KOGNITÍV NÉVSZEMANTIKAI VIZSGÁLATAINAK TANULSÁGAI

 

Az előadás a névtudomány egyik elhanyagolt területének, az állatnévkutatásnak egy szeletét mutatja be. Kitér az állatnévadás sajátos módjaira több állatnévcsoportot vizsgálva. Látszólag öncélúnak tűnhet e nevek elemzése, azonban sokkal több mindenre adnak választ, mint azt gondolnánk.

Az állatok elnevezése feltehetőleg azonos korú az ember-állat kapcsolat kezdetével. Az ember ősidőktől fogva kapcsolatban él az állatokkal. A kapcsolat kezdeményezése egyben az állatok elnevezése. Valamilyen okból megkülönböztet állatot, megnevezi, elnevezi, elkülöníti a többitől. Ennek lélektani hátterében az a jelenség áll, hogy az elnevezés során tulajdonképpen az állat emberi rangra emelődik, az ember partnere, társa, egyenrangú felévé válik. A név segítségével elindul egy párbeszéd az ember és az állat között. Ez a párbeszéd olyan, melyben fontos információkat tudunk meg a kommunikáló felekről. Az állatról, annak színéről, külső, belső tulajdonágról; a névadóról, annak az állathoz való viszonyulásáról; arról a megismerésről, ahogy a névadó megérti, felfogja a körülötte lévő valóságot, így egyben annak szociokulturális hátteréről is, valamint magáról a névről is, mely használatát, adásának szabályait figyelembe veszi vagy nem a névadó. A vizsgálatok kitérnek e komplex kommunikációs modell tényezőinek elemzéseire is.

Az előadás második része egyben a disszertációm fő részének összefoglalóját adja. Bemutatok egy olyan szemantikai összehasonlítás, melyet egymástól nagymértékben eltérő névanyagok esetében végeztem. A vizsgálat kétféle szemantikai nézőpont szerint, a hagyományos strukturalista és a kognitív jelentéstani elvek mentén történt. Az általam alkalmazott  kognitív nézőpont egy újfajta megközelítési mód, amely szorosan összefügg a már említett kommunikációs kapcsolattal, mely él névadó, névviselő és a név között.  Az előadás célja, hogy a nevek jelentésszerkezetének hagyományos vizsgálódási módjait kiegészítse más szempontú, újszerű, kognitív elemzéssel felhasználva a kognitív szemantika eszközeit és módszereit.

Ez a névszemantikai vizsgálat tanulságul szolgálhat más névvizsgálatok számára is. A személynevek esetében talán megválaszolhatóbbak a névdivat, a névválasztás kérdései, nagyobb hangsúlyt kaphatna a névlélektan, valamint a tulajdonnév névként való értelmezését is finomíthatja. Az állatnévadás egy szeletének kutatása a hiánypótláson túl további kérdések megválaszolásának alapja is lehet. E területen belül is maradtak még megoldatlan problémák. Viszont az  alkalmazott nyelvi, szemantikai vizsgálódási módok a további kutatások pontos kérdésfeltevéseit szolgálhatják.

20.               

BENCZE SZILVIA

MTA, Mezőgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár

 

AZ EMELT LÉGKÖRI CO2-KONCENTRÁCIÓ ÉS EGYES KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK HATÁSA AZ ŐSZI BÚZÁRA (TRITICUM AESTIVUM L.)

A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével és a Föld erdeinek egyre kiterjedtebb felszámolásával az ember maradandó sebet ejtett az „Élő bolygó”-n. Mára már kénytelenek vagyunk szembenézni az emelkedő CO2-szint, a melegedő földfelszín, a gyakoribb és egyre hevesebben jelentkező időjárási szélsőségek következményeivel. A hőmérsékleti és csapadék extrémitások érzékenyen érintik a mezőgazdaságot is, különösen nagy hangsúlyt kap napjainkban legjelentősebb termesztett gabonánk - a kenyérbúza - termésbiztonsága.

Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének fitotronja egyedülálló lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes környezeti és klímatényezők hatásait és kölcsönhatásait a növényekre ellenőrzött körülmények között, reprodukálhatóan tesztelhessük, és a klímaváltozás jövőbeli hatásait modellezni tudjuk. Dolgozatom fitotroni kísérletekre épült, az emelt légköri CO2-szint, az érés alatti extrém magas hőmérséklet és a tápanyag ellátottság hatásait és kölcsönhatásait vizsgáltam eltérő terméshozamú és –minőségű őszi búzafajtákon.

Vizsgálataink bizonyították, hogy magas légköri CO2-szinten intenzívebb a szervesanyag felhalmozás, a növények magasabbak, nagyobb tömegűek, de ez megnövelheti egyes fajták tápanyagigényét, míg mások hatékonyabban hasznosítják a rendelkezésre álló tápelemeket.

Magas CO2-koncentráción a növények később kezdtek kalászolni, azonban a sarjkalászok több fajtánál gyorsabban és nagyobb számban jelentek meg.  A nagyobb kalászszám nagyobb növényenkénti szemszámot is eredményez, míg más búzafajtáknál nem lesz több szemkezdemény, azonban egy szembe több keményítő épül be, így a szem mérete (és tömege) lesz nagy. Mindkét jelenség szerepet játszhat a magas CO2-szint szemtermést növelő hatásában.

A szemtermés minősége számottevően csak ritkán lett gyengébb kétszeres CO2-koncentráción, mivel leginkább csak alacsony tápanyag ellátottságnál romlott a szem fehérje- és sikértartalma, illetve gyengült a kenyérsütési minőség.

Az érés alatti extrém magas hőmérséklet jelentősen lerövidítette a növények élettartamát, korai kényszerérés következett be, csökkent a növényi tömeg és a szemtermés mennyisége.  A termés minőségének változását a fajta adottságai határozták meg elsősorban, az általános trenddel szemben azonban nem minden fajtánál gyengült a szemtermés minősége.

A kétszeres légköri CO2-szint jelentősen csökkenteni, illetve ellensúlyozni tudja a hőstressz káros hatásait; a magas hőmérséklet ellenére a növények tovább zöldek maradnak, nem jelentkezik a termés mennyiségének csökkenése, vagy jóval kisebb mértékben, mint a jelenlegi CO2-szinten. 

Kísérleteink azt bizonyítják, hogy nem elegendő egyetlen fajtát vizsgálni ahhoz, hogy megértsük a klímaváltozás gabonafélékre gyakorolt hatásait.  Egy olyan szűk régión belül is, mint Magyarország, egy faj köztermesztésében lévő, helyileg nemesített fajtái között is egymástól igen eltérő reakciótípusok találhatók.  A genotípusok között tapasztalt különbségek lehetőséget nyújtanak a megváltozó környezeti feltételekhez jobban alkalmazkodott új génkombinációk, illetve fajták hagyományos nemesítési módszerekkel történő előállítására, és azok jövőbeni alkalmazására.

 

21.               

POLGÁR BEÁTA

PIBF: A KIHÍVÁSOK MOLEKULÁJA

A terhesség biológiailag egyedülálló, harmonikus viszony anya és magzata között, hiszen az anyai immunrendszer számára felerészt idegen magzat sikeresen eljut a szülésre érett állapotig. Jelen ismereteink szerint a magzati antigének felismerése nemhogy káros, hanem feltétlenül szükséges feltétele annak, hogy beinduljanak azok a mechanizmusok, melyek megvédik a magzatot az anyai immunrendszer támadásaitól. Ismert, hogy terhes nők széruma nagy mennyiségben tartalmaz a terhesség alatt fokozottan, vagy kizárólag ekkor termelődő nemi hormonokat. Ezek közül kulcsfontosságú a progeszteron, mely endokrín hatásai mellett immunmoduláló tulajdonságokkal is rendelkezik. A progeszteron immunmoduláló tulajdonságait egy 34-kDa molekulatömegű mediátor, a Progeszteron Indukálta Blokkoló Faktor (PIBF) közvetíti.

A PIBF szerepe a terhességben: A PIBF legfontosabb immunológiai hatásai az arachidonsav-metabolizmus és az NK sejtek degranulációjának gátlása révén a citotoxikus immunválasz blokkolása, Th2 citokin túlsúly kialakítása és az aszimmetrikus (blokkoló) antitestek termelésének fokozása. In vivo egérmodellekben a PIBF bizonyítottan anti-abortív hatású. Terhesek vizeletének PIBF szintje a terhesség előrehaladtával párhuzamosan nő és korrelál a terhesség kimenetelével. Pathológiás terhességek (spontán vetélés, koraszülés) esetében a vizelet PIBF koncentrációja elmarad a gesztációs kornak megfelelő normál értékektől. A PIBF a STAT6 és a PKC foszforilációjának fokozása és STAT4 gátlása révén Th2 dominanciájú immunválaszt vált ki. Receptora egy ~60kDa molekulatömegű lipid-raft asszociált, GPI-horgonyzott fehérje, mely az IL-4Rval heterokomplexet alkotva annak intracelluláris domainjét használja fel a JAK/STAT jelátviteli utak aktivációjához. A PIBF a 13. kromoszóma hosszú karján kódolt, filogenetikailag konzervált molekula. A PIBF gén kiterjedt alternatív mRNS splicing révén számos fehérje formát kódolhat, azonban valamennyi emlős sejtre általánosan jellemző egy intracelluláris ~90kDa-os (teljes láncú) PIBF expressziója. Ez a molekula egy centroszómához asszociált, nem szekretált PIBF forma, mely a mikrotubulus organizáló centrum komponenseként szerepet játszhat a kromoszómák szegregációjában. Kisebb, szekretálódó PIBF izoformák – beleértve a 34kDa-os biológiailag aktív PIBF-et is – a sejtek aktiválódását követően keletkeznek. Terhesség során a PIBF gén már az implantációs fázisban aktiválódik, így a differenciálatlan magzati sejtek, a placenta és az apai antigének által aktivált anyai lymphociták fokozott mértékben szekretálnak PIBF-et. A PIBF a foeto-maternalis határon feldúsulva egyrészt gátolja az anyai NK sejtek citotoxikus aktivitását és a Th1 citokinek felszaporodását, másrészt fokozza a terhesség szempontjából kedvező Th2 citokinek és blokkoló antitestek termelődését. A PIBF mindezek mellett az intracelluláris PKC aktivitásának fokozásával elősegíti a Th2 T sejtek differenciálódását és gátolja a Th1 T sejtek fejlődését, hozzájárulva ezzel az anyai immuntolerancia kialakításához és a sikeres terhesség fenntartásához.

            A PIBF szerepe a tumor elleni immunválaszban: Humán cDNS könyvtárak vizsgálata során megállapítottuk, hogy a PIBF homológ EST szekvenciák nem csak terhességhez asszociált szövetekben, hanem differenciálatlan, és malignusan transzformált sejtekben is megtalálhatók, így felmerült annak a lehetősége, hogy a PIBF esetleg szerepet játszhat a gazdaszervezet tumorsejtekkel szembeni csökkent immunválaszában. Hipotézisünket alátámasztotta az a megfigyelés, mely szerint immunhisztokémiával vizsgált malignus elváltozások 55%-a PIBF pozitívnak bizonyult. A PIBF jelenléte ELISA-val kimutatható daganatos betegek vizeletében, koncentrációja korrelál a tumor méretével és a terápia hatékonyságával. Feltételezhető, hogy hasonlóan más oncofoetalis antigénekhez (CEA, AFP) az oncogenezis során az addig „nyugvó” PIBF gén abnormális reaktivációja következik be, mely a PIBF termelés ismételt megindulásához és következményes immunszuppresszióhoz vezet. A PIBF által down-regulált citotoxikus immunválasz így elégtelenné válik a tumorsejtek felszaporodásának gátlásában, mely végül a betegség progressziójához vezethet. A PIBF által kiváltott immuntolerancia tehát egyrészt szerepet játszik a magzattal szembeni rejekciós válasz megelőzésében, másrészt a gazdaszervezet tumorsejtekkel szembeni csökkent immunválaszában és valószínűleg más immuntoleranciával jellemezhető állapotokban is (pl. autoimmun kórképek, AIDS).

 

22.               

DÓSA ZOLTÁN

 

A KOGNITÍV FUNKCIÓK ÉS AZ ÉLETKORI TÉNYEZŐK SZEREPE A KÉTDIMENZIÓS ÁBRÁK MENTÁLIS FORGATÁSÁBAN

 

Doktori értekezés nyilvános vitája

Debreceni Egyetem, 2006. január 30.

 

Az értekezés felépítése

 

na mentális kép története, a képiség vita kilátásai

na mentális forgatás, mint képi művelet téri vonatkozásai és szerepe a tárgyfelismerésben

na mentális forgatás agykérgi folyamatai és lokalizációja

¨a kép minőségi jegyeinek tükröződése az agykérgi aktivációban

na mentális forgatás egyéni és nemek közötti különbségei

naz inger minőségi jegyei és a mentális forgatás

na mentális forgatás fejlődéslélektani kérdései

nmentális téri vizualizáció: képesek vagyunk elképzelni téri formákat álló vagy mozgó helyzetben

nmentális forgatás: a tárgyak síkbeli vagy téri orientációjának belső, elképzelt változása, mely a személy belső vagy a környezet külső referenciatengelyei mentén valósul meg

¨nem egységes folyamat: képgenerálás, képfenntartás, letapogatás, átalakítás, összehasonlítás, döntési, ellenőrzési  részfolyamatok azonosíthatóak

 

Az eredmények összefoglalása

naz értelmi szakaszolás klasszikus konzervációs eljárása nem alkalmas a fejlődő mentális képi műveletvégzés irányvonalainak megjelölésére

na képi komplexitás hatása a feladathelyzet függvénye: izolált ábrák esetén az orientációfüggő elemek számának növekedése növeli a megoldási időt, mintaillesztési feladatban viszont a komplex részek transzformációja gyorsabb a kombinálhatóság miatt

naz életkori különbségek a mentális rotációs feladatokban elsősorban a feladat-végrehajtás idejében mutatkoznak. Az ismeretlen és sok orientációfüggő elemet tartalmazó komplex ábrák forgatásában a legszembetűnőbb a korosztályok közötti különbség

na végrehajtásban a komplex és sok orientáció-függő elemet tartalmazó ábra forgatása bizonyul a legnehezebbnek minden korosztály esetében, az orientáció-függő elemek száma és az ismertség tehát perdöntő.

naz információfeldolgozás gyorsasága alapján nem jósolható be a feldolgozás pontossága, nincsenek életkori különbségek a pontosság tekintetében, bármilyen minőségű ábrákról is legyen szó.

na lineáris eloszlás nem általános, így feltételezhető, hogy a rotációs stratégia mellett a kísérleti személyek más stratégiával is dolgoznak.

23.               

JANDA TIBOR

MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, 2462 Martonvásár, Pf. 19.

 

A SELYE-FÉLE ÁLTALÁNOS ADAPTÁCIÓS SZINDRÓMA MEGNYILVÁNULÁSA GABONAFÉLÉKBEN ALACSONY HŐMÉRSÉKLET INDUKÁLTA STRESSZ SORÁN

 

A Selye-féle általános adaptációs szindróma szerint egy stresszor (esetünkben az alacsony hőmérséklet) megjelenésekor a szervezetben lezajló folyamatok jellegzetes eseménysort alkotnak, melyek meghatározott tünetcsoportot eredményeznek. Az első szakasz az alarm fázis, melynek során a szervezet rezisztenciaszintje és egyben vitalitása lecsökken. Amennyiben nem következik be túlzott mértékű akut károsodás, a második, ún. ellenállási szakaszban a helyreállási és alkalmazkodási folyamatok eredményeképpen a szervezet ellenállóképessége a kiindulási szint fölé nő (edződés). Amennyiben a stresszor túlságosan hosszú ideig van jelen, bekövetkezik a harmadik, a kimerülési fázis.

 Az előadásban többek közt a fenti folyamatot kívánom demonstrálni gabonafélék alacsony hőmérsékleti edzése során. A fagytűrőképesség komplex biokémiai és biofizikai folyamatok eredménye, kialakításában több folyamat is szerepet játszik. A megfelelő mértékű télállóság kialakításához még a kiváló fagyállósággal rendelkező őszi gabonafajták esetében is fontos, hogy mielőtt jóval fagypont alatti hőmérsékletre kerülnek, meghatározott idejű alacsony, de még fagypont feletti hőmérsékleten történő edzési perióduson essenek át. Mint a legtöbb stresszfaktor, így az alacsony hőmérsékleti stressz is együtt jár a reaktív oxigénformák, szabad gyökök felhalmozódásából eredő oxidatív stresszel. Az előadásban bemutatott munka egyik célja az antioxidáns enzimrendszerek működésének és szerepének tanulmányozása alacsony hőmérsékleti edzés során gabonafélékben.

Az első kísérletsorozatban kimutattuk, hogy az egyes antioxidáns enzimek közül csak a hidegedzett növények leveléből kivont aszkorbát-peroxidáz és a gvajakol-peroxidáz aktivitása mutatott szoros korrelációt a fagyállósággal. A különböző antioxidáns enzimek edzés során bekövetkező változásai azt mutatják, hogy az egyes fajok eltérő stratégiát dolgoztak ki az alacsony hőmérsékletre adott válaszhoz. Ezzel analóg kísérletsorozatban eltérő hidegtűrésű kukoricavonalakban hasonló eredményt kaptunk. Mindezek mellett egyes antioxidáns enzimek aktivitásán keresztül is jól nyomon követhetők az általános adaptációs szindróma egyes fázisai.

Ismert, hogy a gabonafélék fagyállóságát nemcsak a genetikai háttér, hanem a környezeti tényezők is befolyásolják. Az egyik legfontosabb környezeti tényező a fény: alacsony megvilágítás mellett a hidegedzés kevésbé hatékony. Az azonban még korántsem ismert, hogy a fény milyen folyamatokon keresztül képes a fagyállóság növeléséhez hozzájárulni. Kísérleteinkben kimutattuk, hogy hidegedzés hatására több antioxidáns enzim változása függött az edzés során alkalmazott fény erősségétől is. De magas fényintezitás önmagában, hideghatás nélkül is képes volt bizonyos enzimek aktivitását megnövelni. További vizsgálataink során a fény szerepét tanulmányoztuk néhány olyan élettani paraméter változásában, melyek szintén összefüggésbe hozhatók a gabonafélék fagyállóságának kialakulásával. A hidegedzés során fényfüggő változást mutatott többek között egyes lipidek zsírsavösszetételének változása, a ciklikus elektrontranszportlánc indukciója, valamint az antioxidáns rendszer szabályozásában is résztvevő szalicilsav metabolizmusa is.

24.               

KELLER KRISZTINA

egyetemi adjunktus

Pannon Egyetem, Nagykanizsai Telephely

 

A NÉMET IDENTITÁS KÉRDÉSE

 

Németország egy viszonylag „fiatal“ állam, „elkésett nemzetként” a többi európai országhoz képest csak későn, 1871-ben vált egységes nemzetállammá. Németország identitásának fejlődését emellett a vallási megosztottság, a kultúr- és az államnemzet közötti különbség kialakulása, mindenekelőtt azonban a porosz szuronyokkal erőszakkal megteremtett állami egység tette különlegessé. Hiába lett a császárság Európa vezető ipari hatalma, modern egyetemeivel az oktatás fellegvára, valamint nyugdíj-, betegség- és balesetbiztosítási rendszereivel a szociális haladásnak is úttörője, az uralkodó osztály, az általa közvetített és felkínált minta - és ezzel a tömegek számára meghatározó kultúra - félfeudális és militarista maradt. Ezért a kettősségért aztán a németek két elveszített világháborúval és egy nemzet teljes morális megsemmisülésével fizettek.

A 19. század folyamán nem a szabadság és az önrendelkezés kiharcolása volt az elsődleges cél, hanem a kifelé való egység megteremtése. A második világháború után szinte azonnal érezhető kelet-nyugati szembenállás ismét lehetetlenné tette egy egységes német nemzeti öntudat kialakítását. A nagyhatalmi kompromisszum megszüntette az állam egységét, majd a hidegháború végleg eltávolította egymástól a szovjet, illetve a nyugati zónákból megalakuló országokat. S minél tovább tartott a megosztottság anomáliája, annál inkább halványodott a kelet- és nyugatnémetek között az összetartozás érzése.

Tézisem, hogy a mai napig nem jött létre össznémet identitás. A jelen egyik legnagyobb kérdése, hogy a német egység miért nem jelenik meg egységes nemzettudatként is.

Aktuális közvéleménykutatási adatok mellett a nemzeti identitás és önmeghatározás, a múlt és a jelen problémáinak két indikátorával szeretném mindezt alátámasztani: a „patriotizmusvitával”, illetve az ún. „Leitkultur”-vitával. Azt gondolom, hogy az említett konfrontációk haszna az volt, hogy mindenkit elgondolkodásra és véleményalkotásra késztettek. A résztvevő politikusok stílusa, sokszor méltatlan hangneme viszont nem segítette a célt: az erősen megtépázott nemzeti identitástudat újbóli megfogalmazását. A „Leitkultur” fogalmat amúgy is alkalmatlannak tartom vitaalapként, hiszen felsőbbrendűség vagy legalábbis annak árnyéka fogalmazódik meg benne. Tárgyszerűbb diskurzusokra lenne szükség, mert a probléma valóban égető: a kollektív identitás kialakítására főleg nagy történelmi fordulatoknál van szükség. A német újraegyesítés és vele együtt az állam nemzetközi politikában megnövekedett szerepe és felelőssége pedig éppen ilyen nagy változást jelentett.

25.               

VARGA CSILLA, Miskolczi Norbert és Bartha László

Pannon Egyetem, Vegyészmérnöki és Folyamatmérnöki Intézet, Ásványolaj- és Széntechnológiai Intézeti Tanszék

8200 Veszprém, Egyetem u. 10.

 

SZÁLERŐSÍTÉSŰ MŰANYAGKOMPOZITOK

 

A kompozitok két vagy több különböző anyag kombinációjából létrejövő anyagtársítások, amelyek a műszaki célú szerkezeti anyagok legkorszerűbb családját képezik. A szálerősítésű műanyagok egyedi anyagok, összetételüket tekintve heterogének. Nagy szilárdság/tömeg arány jellemző rájuk, amely több szempontból is előnyös, például mozgatásuk költségvonzata is jóval kisebb, mint a hagyományos anyagoké, környezetvédelmi szempontból is előnyösek, nem igényelnek magas karbantartási költségeket és a forma, illetve funkció tekintetében nagy kreativitást engednek meg.

A szálerősítésű kompozitok tulajdonságai szempontjából különösen jelentős a szál és a kötőanyag (mátrix) közötti kölcsönhatás szerepe. Mivel ezek kémiai összetétele jelentősen különbözik egymástól a megfelelő adhézió összeférhetőséget javító, ún. kompatibilizáló adalék alkalmazásával érhető, amely kémiai összetétele következtében képes az erősítő szálhoz és a műanyag mátrixhoz egyaránt kapcsolódni.

Az erős határfelületi kölcsönhatás szükséges ugyan, de nem elegendő a jó terhelésátadáshoz a mátrix és a szálas erősítőanyag között. A szálak és a mátrix közötti terhelésátadás hatékonyságát nem csak a felületen lévő molekulák közötti kölcsönhatás határozza meg, hanem a kialakuló fázishatár tulajdonságai, annak vastagsága és erőssége is. Ezek a tulajdonságok mind hatással vannak a kompozitok végső tulajdonságaira és a szerkezet tönkremenetelére.

Sikerült olyan kompatibilizáló adalékot előállítanunk és ahhoz kapcsolódó feldolgozási technológiát fejlesztenünk, mellyel megoldható, de legalább csökkenthető, a szál és a mátrix anyag közötti összeférhetőségi probléma, mindemellett pedig hosszúszálas anyagtársított rendszernek az előállítására is lehetőség nyílik.

26.               

SÁRINÉ CSAJKA EDINA

Kaposvári Egyetem, Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola, 2006

 

A VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK HASZNOSULÁSA A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN

 

A disszertáció a hazai és uniós vidékfejlesztési források hasznosulását vizsgálja a Dél-dunántúli régióban, összefüggésben a támogatási forrásokat biztosító programok kritikus elemzésével. A disszertáció alapfelvetése, hogy a különböző vidékfejlesztési megközelítési módok közül az endogén erőforrásokra alapozó, integrált, a helyi szereplők partnerségére építő vidékfejlesztés garantálja a hosszú távon fenntartható fejlődést. A kutatási téma időszerűségét az eddig lezajlott programok értékelése és a tapasztalatok levonásának szükségessége adja, valamint a vidékfejlesztés és a LEADER szemlélet előtérbe kerülése az Unió fejlesztéspolitikájában.

A kutatómunka szekunder és primer források felhasználásával készült. Szekunder kutatás keretében összevetésre került a SAPARD Terv helyzetfeltárása, stratégiája, cél- és eszközrendszere. A vidékfejlesztési támogatások (Vidékfejlesztési Céltámogatás, SAPARD) hatásvizsgálata a Dél-dunántúli régióban nyertes pályázatok pályázati adatainak, az indikátoroknak a segítségével történt, a tényleges eredmények tervszámokkal való összehasonlításával.

A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a SAPARD program esetében a helyzetfeltárásból kiindulva megfogalmazott célok nincsenek összehangolva a program költségvetésével, amely az intézkedések közötti forrásmegoszlásban, valamint abban nyilvánul meg, hogy három – a célok elérése érdekében – fontos intézkedés nem került meghirdetésre. A megvalósítás során nem volt eléggé hatékony az intézményrendszer működése sem, a SAPARD Tervben megfogalmazott célokat kismértékben sikerült megvalósítani. A régió belső erőforrásaira nem támaszkodik a program. Másfelől a SAPARD a tanulóprogram szerepét jól betöltötte, mind az intézményi oldalon, mind a pályázók oldalán számos, a későbbiekben hasznos ismeret elsajátítását tette lehetővé.

A vidékfejlesztési támogatások hasznosulásának értékelése során kiderült, hogy a SAPARD-ra való felkészülést szolgáló Vidékfejlesztési Célelőirányzat sokkal hatékonyabban töltötte be szerepét, látta el feladatait. Ez jól tükröződik a támogatási forrás hatásait ábrázoló mutatószámokban.

A VFC négy éves támogatási rendszere alatt a Dél-dunántúli régióban megvalósult mintegy 3,4 milliárd forint összköltségvetésű fejlesztés – beruházás elősegítette, hogy a vidéki térségek leszakadási folyamata lassuljon. A 1,6 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatással 358 fejlesztési elképzelés valósulhatott meg. Mindez minimális új állami-közalkalmazotti státusz létrehozásával és a meglévő támogatási intézményrendszer felhasználásával. Azok, a köztisztviselők, akik a régióban a támogatási döntések előkészítésében dolgoztak, rész vettek ezen támogatási jogcímek jogszabályi előkészítésében is, valamint a programkészítésben, a kistérségi vidékfejlesztési menedzserek képzésében, aminek eredménye tükröződik a pályázati rendszer végső kedvezményezettek körében tapasztalható pozitív megítélésében. Ebben a komplex rendszerben jól érvényesültek az Unió alapelvei (szubszidiaritás, partnerség, programozás).

Összehasonlítva a régióban a VFC hatásait a SAPARD-ban ugyanazon a néven meghirdetett 3 intézkedés (falumegújítás; diverzifikáció; vidéki infrastruktúra fejlesztés) eredményeivel, kijelenthető, hogy 3,4 milliárd forint összköltségvetésű fejlesztés jött létre a felhasznált 2,4 milliárd forint támogatással, 112 db támogatott projekt kapcsán. Azaz ugyanakkora összegű fejlesztést, mint ami a VFC hatására létrejött, a SAPARD-dal gyakorlatilag másfélszer több támogatás felhasználásával, a kedvezményezettek kevesebb, mint 1/3-a között szétosztva sikerült megvalósítani. Tette a program mindezt többszörös apparátussal, nagyságrendekkel lassabban és a kedvezményezettek részéről sokkal kisebb megelégedettséggel.

Az endogén, integrált vidékfejlesztési programok életképességét is vizsgáltam a régióban. Az eddigi hazai LEADER program (a LEADER jellegű kísérleti és az AVOP LEADER+ program) azt támasztja alá, hogy a régió vidéki lakossága alkalmas a fenntartható helyi vidékfejlesztési tervei elkészítésére és megvalósítására.

A kutatás végeredményeként megállapítható, hogy a Dél-dunántúli régióban eredményes, komplex hatású vidékfejlesztési tevékenységhez partnerségen alapuló, valamint a helyi adottságokra építő programozásra van szükség. Elkerülhetetlen a helyi szereplők bevonása a tervezésben, a projektek kiválasztásának folyamatában. Szükséges azonban a kormányzati szerepvállalás legalább regionális szinten a folyamatok koordinációjában és a szükséges információk, valamint a speciális tudás közvetítésében a helyi szereplők felé. A helyi források továbbra is kiegészítésre szorulnak különböző támogatási összegek formájában.

27.               

ROKOB KRISZTINA

Nyugat-Magyarországi Egyetem - EMK, Környezet- és Földtudományi Intézet, H-9400 Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.

 

A Balaton vízszint Változásainak és vízminőségének rekonstrukciója kovamoszatok alapján a Siófoki-medencében

 

A kovamoszatok a környezet változásainak érzékeny indikátorai. Az egyes fajok közvetlenül és érzékenyen reagálnak a kémiai és fizikai viszonyok változására, úgy mint a tápanyagokra, a pH-ra, a hőmérsékletre és a sótartalomra, azaz utalnak a vízminőségre. Sikeresen alkalmazzák őket az eutrofizáció, a vízszint-ingadozások és a klimatikus változások nyomon követésénél.

Vizsgálatom során a Magyar Állami Földtani Intézet által a Siófoki-részmedencében lemélyített Tó-28 jelű mederfúrás üledékmintáiban található kovamoszatok meghatározását, mennyiségi és minőségi jellemzését végeztem el. Végső célom a Siófoki-részmedence paleoökológiai fejlődéstörténetének értékelése, valamint a tó elmúlt ötezer éves történeti adatainak pontosítása, kiegészítése volt a diatomák vizsgálata, időbeli elterjedésük és a rendelkezésemre álló paleontológiai eredmények alapján.

Mivel a Balaton negyedidőszaki üledékében a kovamoszatok viszonylag jól megőrződtek, a maradványokat felhasználhattam az üledékgyűjtő ökológiájának, fácies változásainak és genetikájának jobb megismeréséhez. A mintákból megállapított flóra- és vegetáció összetételének és az egyes fajok ökológiai igényeinek figyelembevételével felhasználhattam a Balaton múltbeli környezeti viszonyainak, a vízminőségének (pH, sótartalom) rekonstruálása. A különböző életmódú (plankton, bentosz, élőbevonat) fajok aránya pedig a vízszintváltozások megállapítására adott lehetőséget.

A Tó-28 jelű fúrás 39 mintájának (0,00-3,36 m) részletes kovamoszat vizsgálatát végeztem el, amely alapján kiszámoltam a fajok relatív gyakoriságát mélység szerint. A 22 nem meddő mintából összesen 127 taxont határoztam meg, ami 29 nemzetséget ölel fel. A fajszám az üledékmélységgel tendenciózusan nem változott 2,05 méter mélységig, bár a fajdiverzitás ingadozott a Siófoki-medence története során. A részmedence kovamoszatflórája diverz, fajgazdag. A legtömegesebben előforduló fajok a Fragilaria nemzetségből kerültek ki.

A kovamoszatok első megjelenése a Tó-28-as fúrásban a boreálisban (Corylus vegetációs fázisban; kb. 9000 évvel ezelőtt) történt.

A planktonikus kovamoszatok előfordulási gyakoriságának növekedéséből megállapítottam, hogy:

- a Siófoki-medence történetének utóbbi 5000 évében két jelentősebb vízszintemelkedés történt a szubatlantikusban (Fagus és Quercus vegetációs fázisokban; kb. 2100 és 600 évvel ezelőtt), ami az üledékmagban 1,60 m és 0,70 m-nél volt kimutatható.

- a Siófoki-medence területén az üledék kovamoszat népességének változása jól korrelált a geokémai eredményekkel. A medence életében bekövetkezett időszakosan jelentős planktonalga dominancia a tó régmúltjában nem lehetett a trofitás nagyfokú megemelkedésének következménye.

A mederfúrásban előforduló fajok többsége az alkalofil környezetet, vagyis pH 7-nél nagyobb kémhatású és az édes-brakk (< 900 mg/l összsótartalom) vizet részesítik előnyben. Vagyis a tó vize végig a maihoz hasonló kémhatású, enyhén lúgos; a víz összsótartalma pedig 900 mg/l (0,9 ‰) értéknél kisebb lehetett.

 

28.               

HORNYÁK ÁRPÁD

 

A KETTŐSBIRTOKOSSÁG INTÉZMÉNYE A MAGYAR-JUGOSZLÁV HATÁRON A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

 

Az első világháború utáni radikális és látványos délvidéki népmozgás után (mintegy 40 000 magyar ténylegesen hagyta el a térséget és távozott Magyarországra) mikro szinten folytatódott a lakosság mozgása. Ez elsősorban a határmenti lakosságot érintette, nevezetesen a kettősbirtokosokat. A kettősbirtokosság intézményének felállítását a békeszerződés tárgyalásakor a nagyhatalmak ajánlás formájában fogalmazták meg, amit az érintett államok, így Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is elfogadhatónak tartott, legalábbis az optálási idő lejártáig. A határ által kettészakított birtokaik határ másik oldalán fekvő részének megművelésére a kettősbirtokosok szinte korlátlanul léphették át a határt. A kettősbirtokosok határátlépését és terményeik szállítását az 1926-ban megkötött magyar-jugoszláv kereskedelmi szerződés egyik melléklete rendezte, amelynek értelmében a kettősbirtokosok szabadon léphették át a határt és a megtermelt javakat minden korlátozás nélkül, adómentesen szállíthatták országukba. Ennek az állapotnak vetett véget a jugoszláv kormány, a kereskedelmi szerződés lejárta után, amikor is nem volt hajlandó azt meghosszabbítani, s helyette az egész intézmény megszüntetésére törekedett. A fő kifogása az volt, hogy a kettősbirtokosok és családtagjaik rendszeres és korlátlan mozgása a határon azt az érzést keltik a határmenti lakosság körében, hogy a határ tulajdonképpen csak ideiglenes, képlékeny s nincs teljesen rögzítve. Mindez komoly feszültséget okozzott a két ország között, amit csak 1934 júliusában sikerült rendezni. Az ekkor elért megállapodás kisebb módosításokkal 1941-ig volt érvényben, amikor is egyrészt megszűnt Jugoszlávia, másrészt a területi revízióval megszűnt maga a kettősbirtokosság is.

29.               

KÁLAI TAMÁS,a Hideg Kálmán,a Hideg Éva,b Jekő Józsefc

aPTE ÁOK, Szerves és Gyógyszerkémiai Intézet, 7624 Pécs, Szigeti u. 12.

bMTA-SzBK, Növénybiológiai Kutatóintézet, 6701 Szeged, Pf.: 521

cNyíregyházi Főiskola, Kémia Tanszék, 4440 Nyíregyháza, Sóstói u. 31/B

 

NITROXIDOK ÉS DIAMÁGNESES SZÁRMAZÉKAIK SZINTÉZISE ÉS ALKALMAZÁSA

Szabad gyököknek a párosítatlan elektronnal rendelkező atomokat, vagy többatomos részecskéket nevezzük. A szabad gyökök egyik csoportja a reaktív, néhány ns életidővel rendelkező szabad gyökök. Ezek a szabad gyökök (.OH, .NO, O2._ ) és a szabadgyökös folyamatok mindennapi életünk elkerülhetelen részei, velejárói. Ilyen reaktív szabad gyökök  termelődnek az érfalban (pl. nitrogén-monoxid) vagy az oxigén lépésenkénti vízzé történő redukciójakor (.OH, O2._ ). Ezek a reaktív szabad gyökök az élettani folyamatok fontos szereplői és károsakká akkor válnak, ha képződésüket és további reakcióikat a szervezetünk enzimjei, antioxidáns molekulái már nem képesek kontrollálni. Ilyenkor számos patológiás elváltozás (pl. szív és érrendszeri megbetegedés, neurodegeneratív elváltozások, katarakta, daganatos megbetegedések stb.) lép fel.1,2

A szabad gyökök másik, jobbára „mesterséges” csoportja, a stabilis szabad gyökök csoportja. Ide tartozik pl. az 1 nitroxid szabad gyökös vegyület, a TEMPO. Ezt a vegyületcsaládot az 1950-es évek végén orosz kutatók fedezték fel (Rozantsev és mtsai) és néhány év múlva amerikai kutatók (McConnell és mtsai) már széleskörűen alkalmazták fehérjék kovalens módosítására, valamint a makromolekula szerkezetének és funkciójának elektron spin rezonanciával (ESR) történő vizsgálatára (ez az un. spin-jelölés).3 A Hideg kutatócsoport csoport a Pécsi Orvostudományi Egyetemről az 1970-es években kapcsolódott be a nitroxid szabad gyökök kutatásába. Számos új, biofizikai és biokémiai vizsgálatokra alkalmas spinjelző vegyületet (pl. 2), kettős (spin és fluoreszcens) szenzor vegyületet (3) szintetizált.4 Azt találtuk, hogy nitroxidokkal és redukált származékaikkal módosított gyógyszermolekulák (4, 5) alkalmasak a reaktív szabad gyökök okozta károsodások kivédésére ill. csökkentésére.5 Előadásunkban a nitroxid szabad gyökök és elővegyületeik (hidroxilamin „b” és sztérikusan gátolt másodrendű amin „a”) szintézisének és alkalmazásának néhány újabb eredményéről számolunk be.6

  1. Halliwell, B.; Gutteridge, J. M. C. Free Radicals in Biology and Medicine Oxford University Press: Oxford, 2007.
  2. Kálai, T. A kémia tanítása 1996, 4(1), 6.
  3. Eaton, G. S.; Eaton, S. E.; Salikhov, K. M. (Eds.) Foundations of modern EPR World Scientific: Singapore, 1998.
  4. Hideg, É.; Kálai, T.; Kós, B. P.; Asada, K.; Hideg, K. Photochem. Photobiol. 2006, 82, 1211.
  5. Hankovszky, H. O.; Hideg, K.; Bódi, I.; Frank, L. J. Med. Chem. 1986, 29, 1138.
  6. Hideg, K.; Kálai, T.; Sár, C. P. J. Heterocycl. Chem. 2005, 42, 437.

 

30.               

ÚJVÁRI GÁBOR

MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet

H-9400 Sopron, Csatkai E. u. 6-8.

 

LÖSZÖK ÉS PALEOTALAJOK KÉPZŐDÉSE ÉS ŐSKÖRNYEZETE A KÁRPÁT-MEDENCE DÉLI RÉSZÉN

 

Előadásom a 2006. év során megvédett PhD disszertációm eredményeit szeretné összefoglalva bemutatni, melynek címe „Dél-baranyai lösz-paleotalaj sorozatok szedimentológiai, geokémiai és malakológiai vizsgálata” volt. A kutatómunka során 11 dél-baranyai feltárás lösz-paleotalaj sorozatának üledékföldtani, geokémiai és őslénytani vizsgálatára került sor.

Elsődleges célom volt, hogy a löszök és paleotalajok képződése során egykoron a Kárpát-medence déli részén uralkodó őskörnyezeti és őséghajlati viszonyokról, a löszképződésről újabb adatokat nyerjek illetve tisztázni szerettem volna, hogy vajon a korábbi munkákban a lösz anyagának feltételezett forrásterületei igazolhatóak-e. A majd 7 évig tartó kutatás során szelvényezésre, mintavételezésre és mintapreparációra, majd a rétegsorokból származó 83 mintán üledékföldtani, 154 mintán geokémiai és 174 mintán őslénytani (malakológiai) vizsgálatokra került sor, részben itthon a PTE-n, részben az USA-ban, a Washington State University-n.

I. A geokémiai vizsgálatok eredményei:

1. A lösz anyaga felzikus forrásterületről származik, de a rendelkezésre álló adatok alapján nincs kapcsolat a korábban feltételezett lehordási területekkel és kőzetekkel.

2. Az eredmények elsődleges fluviális, majd ezt követő eolikus transzportot igazolnak, melynek során a forrásanyag jól homogenizálódott.

3. Az adatokat a világ más tájairól származóakkal összevetve egy új átlagos löszösszetétel javasolható, mely 11 régió 25 mintavételi helyéről származó 244 minta adatát ötvözi. Ez a globális átlagos löszösszetételre (Global Average Loess = GAL) vonatkozó becslés jobb közelítését adja a felső kontinentális kéreg feltételezett kémiai összetételének.

 

II. Közös üledékföldtani és geokémiai eredmények:

1. Bizonyos üledékföldtani és geokémiai paraméterek alapján kidolgozásra került a löszök és paleotalajok osztályozásának fuzzy halmaz elméleten alapuló megközelítése, mellyel az adott üledékek mállottság és pedogenezis általi érintettsége matematikailag értékelhető illetőleg számszerűsíthető.

 

III. A malakológiai vizsgálatok eredményei:

1. A faunákban a nagy ökológiai tűrőképességű illetve a melegkedvelő, szárazságtűrő fajok domináltak, túlnyomórészt még a löszrétegekben is. A nagyobb növényzeti borítottságot kedvelő elemek és a szubhigrofil fajok aránya igen sok szakaszban volt jelentős.

2. A hidegkedvelő, lehűlési periódusokat jelző fajok alacsony számban, néhány példány erejéig és elvétve jelentek meg. Sok esetben – a 11 feltárás közül hét esetén – elő sem fordultak.

3. A malako-hőmérő módszerrel számított őshőmérsékleti értékek meglehetősen magasak még a löszképződési fázisokban is, s több fokkal meghaladják a Kárpát-medence északabbi területeiről kimutatott értékeket. Mindez egyfajta szubmediterrán klímahatás és a nagyobb növényzeti borítottság kiegyenlítő hatásának lehet az eredménye.

4. A fentiek alapján a lösz képződése valószínűleg nem hideg-száraz, nyílt löszsztyepp környezetben, hanem bizonyos szakaszokban viszonylag enyhébb klímájú erdőssztyeppen, más periódusokban nyíltabb, fás-bokros életterekkel mozaikosan megszakított környezetben zajlott. Ilyen értelemben a vizsgált löszök sem tekinthetők tipikus hideg löszöknek, hanem azok enyhébb klímán, sok esetben zártabb vegetációjú környezetben felhalmozódott szingenetikus löszváltozatok.

 

 

31.               

PÁR GABRIELLA1, Berki  Timea2, Pálinkás László2, Szereday László3, Szekeres-Bartho Julia3, Miseta Attila4, Hegedüs Géza5, Faust Zsuzsanna6, Mózsik Gyula1, Hunyady Béla1, Pár Alajos1

1 Pécsi Tudományegyetem  (PTE)  I. Belgyógyászati Klinika,

2 PTE   Immunológiai és Biotechnológiai Intézet,

3 PTE   Mikrobiológiai  Immunitástain Intézet,

4 PTE   Laboratóriumi  Medicina  Intézet,

5  Baranya  megyei Kórház       Pathológia,

6  Regionális Vértranszfuziós Állomás, Pécs.  

 

 

ÚJABB ADATOK  A HEPATITIS C VIRUS (HCV) IMMUNOLÓGIÁJÁRÓL:  A PERIPHERIÁS VÉR  MONONUCLEARIS SEJTJEINEK   CYTOKIN TERMELÉSE    ÉS  AZ   ANTIVIRALIS TERAPIA PREDICTORAI

 

.

A  hepatitis C virus  (HCV) világszerte nagy közegészségügyi probléma. A Földön  170 millió,  hazánkban 70 ezer a  HCV-fertőzöttek száma,  akiknek  80 %-ában krónikus hepatitits  feltételezhető, ami 20%-ban - 20 év alatt - májzsugorodáshoz, illetve hepatocellularis carcinomához  vezethet.  A krónikus C hepatitis (a Magyarországon 92%-os  dominanciáju HCV1 genotipus fertőzés  esetén)    nem több mint  az esetek 40-48 %-ában gyógyitható a ma rendelkezésre álló kombinált  (PEG-interferon, IFN + ribavirin, RBV) terapiával. A legújabb  adatok szerint az anti-HCV  kezelés kimenetele prognosztizálható  az első  4 hetes  terapiára bekövetkező virus-elimináció (rapid virológiai válasz) alapján, ezzel szemben a 24 hét után  HCV-pozitiv  maradt  betegek  gyógyulására minimális az esély. Mivel mind a HCV fertőzés idültté válásában, mind  az antiviralis  terapiára adott válaszban -  a virus genotipus mellett  - a gazdaszervezet  természetes (veleszületett)  és szerzett immunvédekezése   meghatározó jelentőségü,  magunk  közel egy évtizede  tanulmányozzuk krónikus C hepatitisben az elégtelen immunválasz  hátterében   feltételezhető  mechanizmusokat.

   Korábban kimutattuk, hogy krónikus C hepatitises betegek  peripheriás vérében károsodott a természetes ölő (NK)  sejtek aktivitása, ami a  lymphocyták csökkent effektor funkciójával (perforin expressiojával) is társul. Az IFN  kezelés fokozta mind az NK cytotoxicitást, mind a perforin expressziót.    Ugyanakkor az NK sejtek és T lymphocyták  felszinén levő aktiváló receptor (NKG2D) csökkent kifejeződését is igazoltuk,  ami  a regulátoros T sejtek által  fokozottan termelt  TGFb  cytokin hatásának volt tulajdonitható.   

   Újabban   elsőként  bizonyitottuk, hogy krónikus C hepatitisben  az IFN +RBV  kombinált terapiára  rapid virológiai válasszal reagálókban LPS hatására (toll-like receptor 4 stimulálására) a peripheriás vér monocyták  jelentős  Th1 cytokin (TNFα és IL-6), a lymphocyták fokozott  IFNg  és csökkent Th2 cytokin (IL-4, IL-10) képzést mutatnak.  Mindez   az antiviralis terapia  előrejelzőjeként szerepelhet,  és ennek figyelembevételével   növelhető   a   kezelés költség-hatékonysága.

   Eredményeink  alapján azt is  felvetettük,  hogy  az  IFN +RBV  antivirális kezelésre  nem reagáló HCV infekció  új tipusu  immunmoduláns  terapiája  a  jövőben  alapulhatna egyrészt  TGFb antagonisták,  solubilis NKG2D  ligandok,  másrészt  toll-like  receptor (TLR-4)  stimulánsok   alkalmazásán.  

32.               

TÓTH IMRE

PhD Doktori értekezés

 

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI KÉRDÉS 1922-1939 KÖZÖTTI ALAKULÁSA

 

 

Tervezett előadásomban a nyugat-magyarországi kérdés 1922-1939 közötti alakulását szeretném felvázolni, annak bizonyításaként, hogy a probléma nem zárult le a soproni és Sopron környéki népszavazással, hanem a két háború korában változó intenzitással tovább élt. Bár magyar részről a Burgenlandra irányuló figyelem és revíziós aktivitás nem vetekedhetett a többi, háború után elszakított terület iránt megnyilvánuló érdeklődéssel, elemzését különlegessé teszi, hogy a térséget körülvevő status quo – Ausztria és Németország hitleri egyesítése miatt ‑ előre jól érzékelhetően változott meg a bemutatott periódus végén. Azokat a politikai, állami, közigazgatási kereteket, melyek közé Burgenlandot megszervezték, szétfeszítette az Anschluss. Utóbbi pedig – legalábbis a politika és a társadalom bizonyos köreiben – jóval annak bekövetkezte előtt előre látható volt. A békekötések, felkelőharcok és a népszavazás utólagos hatása mellett ez sajátosan visszamenőleges érvénnyel befolyásolta a kérdés alakulását.

A korszakban a politika különböző szintjein nem egyforma súllyal szerepelt a kérdés. Ennek érzékeltetésére ketté kell bontanunk a probléma vizsgálatát. Az előadás első rétege a diplomácia (a kérdésben leginkább érintett országok: Magyarország, Ausztria és Németország külpolitikája) nézőpontjából igyekszik azt szemügyre venni. A másik: Burgenland és a nyugat-magyarországi törvényhatóságok perspektívája. Utóbbiakban a korszak egészén át komoly rezonanciája volt a nyugat-magyarországi kérdésnek. A kutatásokból kiderült, hogy a helyi politika és az általa nagyban befolyásolt közvélemény és sajtó, valamint a számos civil, társadalmi szervezet – nemcsak a nagyobb autonómiával rendelkező Burgenlandban, hanem idehaza az osztrák határ mellett és Németországban is – „önálló életre kelt”, és megpróbálta a térség ügyét folyamatosan napirenden tartani. Ezzel összefüggésben úgy látjuk, hogy a két háború közötti magyar belpolitika központi és helyi, közigazgatási koncentrikus körei nem fedték le egymást. A kormányzat és a – kormányoktól néha szellemiségükben, néha csak politikai képességeik tekintetében távol álló – csoportok és személyek a határrendezést követően, megközelítőleg az 1920-as évek első felének végéig kölcsönösen próbálkoztak azzal, hogy a határokat bizonyos pontokon, esetleg egészében megváltoztassák, de legalábbis akadályokat gördítsenek a kialakult helyzet konszolidálódása elé. Magatartásukat a korábbi teljes elutasítás helyett később az átmeneti tudomásulvétel jellemezte.

Fontos kérdésként merült fel, hogy a felsorolt tényezőknek mekkora volt a mozgósító erejük, illetve a kormánypolitikákra gyakorolt hatásuk. Megállapíthatjuk, hogy a hatalom képviselőit időnként a közvélemény előtt tett kétes értékű nyilatkozatokra, és – ezekből adódóan kínos magyarázkodásokba – hajszolták. A fel-feltörő feszültségek idején a kormányoknak nem egymással, hanem saját belső közvéleményükkel, sokszor szélsőséges és partikuláris erőikkel kellett megküzdeniük. E próbálkozások ismertetése során képet alkothattunk a két háború közötti korszakra jellemző kormányzati kettős beszéd természetéről is.

Valamennyi általunk megvizsgált problémakör között talán a nemzetiségek helyzetét határozta meg leginkább a népszavazás és a német-osztrák egyesülés kérdése. A helyi politika résztvevőinek zöme az etnicitás jellegzetességeinek figyelmen kívül hagyásával szemlélte a nyugat-magyarországi kérdést. Ez utóbbi az egykori Sopron megye visszaállítására vonatkozó igényekben, az etnocentrikus revízió elutasításában, befelé pedig németekkel szembeni diszkriminációban érhető tetten. A nemzetiségi igények kontraproduktív elutasítása, és jogos követeléseinek kriminalizálása sodorta időnként a mérsékelt ellenzékiség, időnként a szélsőségek irányába a soproni németség egy részét, illetve– szinte önbeteljesítő jóslatként – radikalizálta annak egyes képviselőit.

Ellentmondásos módon mégis a helyi elitek reálpolitikai érzékét dicséri, hogy – irracionális revíziós programjaik és szimbolikus politizálásuk mellett – a valós helyzetre szabott, rendkívül tudatos helyhatósági politikával igyekeztek megalapozni településeik jövőjét, biztosítani urbanizációs fejlődésüket az új határok között. Ez azt bizonyítja, hogy a várospolitika – miközben maga is használta – kénytelen volt rádöbbeni, hogy a magyar politizáló elit – és részben társadalom – körében ismétlődően alkalmazott absztrakt szimbólumoknak módfelett csekély a valóságos tartalma. Mindez azonban a szereplők kommunikációs gesztusain alig hagyott nyomot.

Az előadás mindezek rövid ismertetése mellett a nyugat-magyarországi-burgenlandi térség néhány lokális társadalmi és kulturális jellegzetességére is igyekszik felhívni a figyelmet azzal a céllal is, hogy a terület identitásának kutatásához elméleti fogódzókat adjon. Ezzel az adott történeti TÉR karakterisztikumába igyekszik bepillantást adni. Elismerve, a klasszikus tértudomány, a földrajz jelentőségét, szükségesnek tartjuk a történeti és helytörténeti kutatás figyelmét a földrajzi, társadalmi, kulturális tér, és az azzal foglalkozó ‑ néhány évtizede fejlődésnek indult ‑ regionális tudomány felé fordítani. Napjaink gazdasági és társadalmi folyamatainak tökéletesebb megértéséhez térbeli dimenziókkal rendelkező történeti elemzési szempontokat kívánunk adni. A makroterekben (országok, országcsoportok, kontinensek), lokális (város, kerület stb.) terekben és mikroterekben (pl. család) zajló történeti folyamatok kutatása mellett – figyelembe véve a jövő alakulását – mind inkább nyomon kell követnünk a regionális terek (megyék, kistérségek, kistájak, mezokörzetek) jellegzetességeinek alakulását, a terület identitásának, önazonosság-tudatának formálódását.

Összefoglalva tehát, az előadás a nyugat-magyarországi kérdést segítségül hívva a helyi- és a kormányzati politikák szinkronitásának és aszinkronitásának kérdéseivel, a helyi identitás(ok) kialakulásának esélyeivel, történeti motívumaival kíván foglalkozni.

 

 

 


 

 

 

0
Aktualitások
Szőlő és bor sorozat

Előadások és borkóstoló
2014. szeptember 26.

Űrkutatás-sorozat 2014. október 8. 17:30-kor

Magyarország az ESA tagság küszöbén

A Magyar Tudomány Ünnepe a VEAB-ban

Az akadémiai kutatócsoportok napja
2014. november 12.

Numerikus modellezési feladatok a Dunántúlon

A Vízgazdálkodási Munkabizottság ülése
2015. február 10.