Főoldal     Innovációs Portál     Vendégház     Szolgáltatások
0




Támogatóink



Tenk Antal köszöntése

A NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán, Mosonmagyaróváron

A VEAB Agrárökonómiai Munkabizottsága a társszervezőkkel közösen meghívja Önt Dr. Tenk Antal, professor emeritus ötvenéves (1964-2014) tanári jubileuma alkalmából rendezett ünnepélyes köszöntésre.

Időpont: 2014. április 16., szerda, 11:00 óra
Helyszín. NYME, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar (Mosonmagyaróvár, Lucsony u. 2.)

Az ünnepség programja:
Varga László: Köszöntő a 25 éves találkozóra (vers). Elmondja: Bárdos Sándor 1976-ban végzett óvári gazdász.
Hegyi Judit levezető elnök köszöntője.
Köszöntőt mond: Faragó Sándor rektor; Nagy István polgármester, Schmidt Rezső dékán, Hegyi Judit intézetigazgató, Fazekas Imre elnök (Óvári Gazdászok Szövetsége) és Füzi Tamás a HÖK alelnöke.
Tenk Antal: Fél évszázad szeretett alma materem szolgálatában (Ötven év legemlékezetesebb pillanatai - 50 percben).
A köszöntések folytatása. Kollégák, barátok és tanítványok köszönti Tenk Antalt.
Nosztalgiázás - fehér asztalok mellett.


Dr. Tenk Antal élete és munkássága 

Dr. Tenk Antal Professzor emeritus Úr 1938-ban született Győrben. 55 évvel ezelőtt, 1958-

ban nyert felvételt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol 1962-ben jeles

eredménnyel államvizsgázott. Ezt követően a gyakorlati életben kamatoztatta Óvárott

megszerzett tudását, majd 1964-ben tanársegédként tért vissza az Alma Mater kötelékébe. Itt

végigjárta az egyetemi és tudományos ranglétra lépcsőfokait. A kiterjedt oktatói, valamint

társadalmi-közéleti tevékenység mellett eredményes tudományos kutatómunkát végzett.

Professzori, tanszékvezetői és intézetigazgatói kinevezése mellett négy cikluson át volt a kar

oktatási dékánhelyettese, majd 2001-ben megbízást kapott a Nyugat-magyarországi Egyetem

oktatási és intézményfejlesztési rektorhelyettesi teendőinek ellátására. 2008-ban – 70 éves

korában – professor emeritusi címet kapott. Dr. Tenk Antal professzor úr továbbra is részt

vesz az oktatásban és a Kar társadalmi-közéleti tevékenységében. A közel 50 év folyamán

számos olyan tevékenységgel foglalkozott, amelyek az Intézmény hagyományteremtésével,

annak megőrzésével, illetve ápolásával kapcsolatosak. Több, azóta hagyományossá vált

egyetemi rendezvény (Adventi Hangverseny, Hallgatói, illetve Dolgozói Művészeti Napok,

Egyetemi Hallgatói-, illetve Dolgozói Sportvetélkedők) kezdeményezője és szervezője volt.

1968-ban egyike volt a Mosonmagyaróvári Szakemberek Klubja alapítóinak és szervezője a

Klub számos rendezvényének. Három éven át ennek elnöki teendőit is ellátta. Aktív szerepet

vállalt a Klub és a Gazdászszövetség fúziójában, majd 5 éven át a Szövetség elnökségi tagja

volt. Tevékenységének egyik fontos része a hagyományőrzés és –ápolás területe, a „nagy

elődök” emlékének őrzése. Ezen a téren évtizedek óta fejti ki a tevékenységét: 1997-ben és

2007-ben konferenciát szervezett a Karon Hensch Árpád, a mezőgazdasági üzemtani

tudomány hazai úttörője tiszteletére. 2013-ban feldolgozta és egy könyvrészletben jelentette

meg a nagy tudós életpályáját, illetve egy PhD konferencián tartott róla előadást. Ez év

májusában az Óvári Gazdászok Szövetségének Közgyűlésén javasolta egy Hensch szobor

felállítását, időközben elvégezte a szoborállítás szervezését és ez év szeptember 27-án

ünnepélyes keretek között sor kerülhet a szobor avatására. Az oktató-kutató-, valamint az

oktatásszervező munkáját és a társadalmi-közéleti tevékenységét az utóbbi években számos

kitüntetéssel ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével.

 

Dr. Tenk Antal életpályája

Tenk Antal 1938. november 19-én született Győrben. Édesapja szabómester, édesanyja

háztartásbeli volt. Az általános iskola alsó tagozatát Gyirmóton, felső tagozatát pedig

Győrben, a Gárdonyi Géza Általános Iskolában végezte. 1953-ban onnan került a győri Révai

Miklós Gimnázium első orosz-tagozatos osztályába, ahol 1957-ben érettségizett. Mivel az

érettségi évében nem vették fel a soproni Erdőmérnöki Főiskolára, ezért egy évet a Kisalföldi

Állami Erdőgazdaságban dolgozott, fizikai munkásként. 1958-ban felvételt nyert a

Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára, ahol 1962-ben jeles eredménnyel

államvizsgázott. Egyetemi hallgató korában három évig TDK munkát végzett és ennek révén

két ízben kari-, egy alkalommal pedig országos TDK konferencián szerepelt. A TDK-munka

mellett aktív közéleti tevékenységet folytatott: tagja volt az intézmény kórusának,

rendszeresen írt az „Óvári Mezőgazda” című lapban, és a Valétabizottság elnöki teendőit is

ellátta. Hallgatóként ismerkedett meg jelenlegi feleségével, akivel 1962-ben házasságot

kötöttek. Két fiuk közül Tamás 1963-ban, Gábor pedig 1966-ban született.

Az egyetem elvégzése után 10 hónapig gyakornokoskodott a halászi „Rákóczi” TSz-ben,

majd főagronómusként az újrónafői „Április 4” TSz-be került. Pályázat útján lett egyetemi

tanársegéd az akkori Agrártudományi Főiskolán, 1964. április 16-án.

Tanári pályáját a Matematika-Fizika Tanszéken kezdte, ahol kezdetben az Agrometeorológia

c. tárgy előadásait tartotta és gyakorlatait vezette. Később bekapcsolódott a Fizika c. tárgy

gyakorlatainak vezetésébe és e tárgy több témakörének előadásaival is megbízták.

A hallgató korában elkezdett társadalmi-közéleti tevékenységét tanársegédként is tovább

folytatta: Czimber Gyulával 1965-ben megszervezték a „társadalmi szakoktató” képzést,

amibe a végzős évfolyamok hallgatói fakultatív módon kapcsolódhattak be és két félév után

vizsgát téve „szakoktatói igazolvány”-t kaptak. Ezért a munkájáért 1968-ban a

„Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetésben részesült.

Az oktatás és a társadalmi tevékenység mellett rendszeres kutatómunkát folytatott. A TDK

témájának folytatásából származó kutatási eredményeinek felhasználásával készült

disszertáció alapján 1970-ben egyetemi doktori címet szerzett a Gödöllői Agrártudományi

Egyetemen. Ebben az évben egyetemi adjunktussá nevezték ki.

Érdeklődése egyre inkább az agrárökonómiai, gazdaságszervezési, gazdaságmatematikai

kérdések felé irányult, ezért 1973-ban beiratkozott a Gödöllőn induló „Üzemgazdasági

Szakmérnöki Szak”-ra, ahol 1975-ben szakmérnöki diplomát szerzett. Ennek is köszönhetően

1975-ben TMB ösztöndíjas lett és kutatómunkáját segítendő áthelyezték az Üzemtani

Tanszékre. Kutatási témája az ágazati kapcsolati mérlegek mezőgazdaságban történő

alkalmazásának vizsgálata volt. Az új munkahelyén elsődleges feladata a „Vállalati

gazdaságtan” (jelenleg Üzemtan) c. tárgy gyakorlatainak vezetése, illetve a tárgy több

témakörének az előadása volt. Közreműködött az Üzemtani Tanszék szervezésében 1982-ben

induló „Vállalkozásszervező Szakmérnöki Szak” tantervének és tantárgyi programjainak a

kidolgozásában és a szakon 10 éven át tantárgyfelelőse volt az „Operációkutatási módszerek

és számítástechnika” c. tárgynak. Ezen kívül több szakmérnöki szak és alternatív blokk

(blokktárgy) oktatásában is közreműködött.

A ’70-es évtizedben tovább folytatta az 1965-ben elkezdett társadalmi-közéleti tevékenységet

a szakoktatóképzés szervezésében. A szakoktatóképzést TIT-előadóképzéssé alakították át és

egyidejűleg létrehozták az ország első Hallgatói TIT Szervezetét, aminek tanárelnöke lett.

1975-ben szervező titkárként bekapcsolódott a MEDOSz Kari Szervezetének munkájába, ahol

elsősorban a dolgozók kulturális-, és sporttevékenységének szervezése volt a feladata. Erre az

időszakra esett az Intézmény és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola kultúrcsoportjai közti

cserelátogatások-, és fellépések beindítása, amit Demo Milannal, jelenlegi díszdoktorunkkal

közösen kezdeményeztek és szerveztek. Ezekért a tevékenységekért a „TIT Kiváló

Dolgozója” (1972), „Társadalmi Munkáért” (1972) és „TIT Aranykoszorús Jelvény” (1976 és

1978) kitüntetéseket kapta. (a Kari Hallgatói TIT Szervezet is elnyerte a TIT Aranykoszorús

Jelvényét, a hallgatók környező falvakban kifejtett előadótevékenységéért.)

1978-ban a MEDOSz Kari szervezetének SzB titkárává választották, ezt a feladatot 1985-ig

látta el. Emellett 1983-85 között az Egyetem Szakszervezeti Bizottságának elnöke is volt.

Ebben az időszakban (majd utána 1985-2000 között, 15 éven át) „hivatalból” tagja volt a kari-

, és az egyetemi tanácsnak is. Kiemelt feladatának tekintette a munkatársak üdültetési

lehetőségeinek a bővítését, ezért – saját szervezésben – megoldották a társintézmények

kollégiumaiban történő „csereüdültetést”, valamint a hasonló konstrukcióban bonyolított

NDK-s (Stralsund) és lengyel (Sopot) külföldi üdültetéseket.

Ezekért a munkáiért „Kiváló Munkáért” (1984), „SZOT Oklevél” (1984) és „Szakszervezeti

Munkáért Arany Fokozat” (1986) kitüntetéseket kapott.

Tanársegédként, illetve adjunktusként 2-2 alkalommal látott el évfolyam- és csoportfelelősi

feladatot. Két ízben volt külföldi cseregyakorlatos hallgatói csoport fogadótanára, majd a

külföldre (Moszkva, Tbiliszi) utazó hallgatói csoportok kísérője.

A kiterjedt oktatói és társadalmi-közéleti tevékenység mellett eredményes tudományos

kutatómunkát is végzett. Az előbbi elismeréseként 1982-ben egyetemi docenssé nevezték ki,

ez utóbbi eredményeként pedig 1983-ban sikerült megvédenie kandidátusi disszertációját és

elnyerni a „mezőgazdasági tudomány kandidátusa” tudományos fokozatot.

1985-ben kapott megbízást az oktatási-nevelési dékányhelyettesi feladatok ellátására. Erre az

időszakra esett a keszthelyi Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karral közösen kialakított

„alternatív-blokkos” tantervi struktúra létrehozása és az 1985/86. tanévtől történő bevezetése,

amiben – oktatási dékánhelyettesként – jelentős szerepet vállalt. Mint oktatási-nevelési

dékánhelyettes hivatalból tagja-, majd 1988-1990 között elnöke volt az Egyetemi Oktatási-

Nevelési Bizottságnak. 1992-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

A négy ciklusban, összesen 15 éven át tartó oktatási dékánhelyettesi tevékenység főbb

állomásai, illetve feladatai közül említést érdemlőek:

(1) A felvételi létszámkeretnek 1990-től kezdődő drasztikus növekedése nyomán: a korábbi

60 fős keretet 1991-től 180-, majd két év múlva 210 főre emelték. Az ehhez szükséges, a

korábbinál jóval intenzívebb beiskolázási tevékenység megszervezése, majd a nagyobb

létszámból fakadó megnövekedett oktatásszervezési feladatok irányítása – mint oktatási

dékánhelyetteshez – elsősorban hozzá tartozott.

(2) 1990-től lehetőség kínálkozott arra, hogy a felsőoktatási intézményekben „külhoni magyar

hallgatók” folytassanak tanulmányokat. Az e téren kifejtett aktivitás eredményeként 1995-ben

már több, mint 50 fő külhoni magyar hallgató tanult a Karon.

(3) 1992-ben – Dunaszerdahely város polgármesterének kezdeményezésére –

Dunaszerdahelyen kihelyezett tagozat létesült, ahová már az 1992/93. tanévre 30 főt

iskoláztak be. A főiskola-szintű képzéshez tantervet készített, szervezte a konzultációkat és

vizsgákat, közben folyamatos kapcsolatot tartott a kihelyezett tagozatnak otthont adó

dunaszerdahelyi középiskolával.

(4) 1993-ban a TMB-től az egyetemekre került a tudományos képzés (PhD képzés), amiben

kezdettől fogva, mint programvezető, és mint tudományos vezető vesz részt. Mint ilyen,

közreműködött a kari PhD (doktori) dokumentumok készítésében.

(5) 1993-ban a Kar vezetése a korábbi egyszakos képzés helyett a többszakos képzés

bevezetését határozta el. A Kar Tanácsától azt a feladatot kapta, hogy – figyelemmel a

megváltozott társadalmi igényekre – dolgozza ki az „általános”-, az „élelmiszer

minőségbiztosító”-, a „gazdasági”-, a „tejgazdasági”-, a „környezetgazdálkodási”-, a „német

gazdasági szakfordítói”-, és a „mérnöktanári agrármérnöki” szakok tantervét. Az év végéig

elkészült a hét szak konzisztens kreditrendszeren alapuló tanterve, amely valamennyi szak

között áthallgatást, illetve párhuzamos képzést tett lehetővé. Abban az időszakban ez országos

szinten is kuriózumnak számított. Végül a Kar három szak indítására kapott engedélyt,

melyeket az 1994/95. tanévben indították először és ahol az új kreditrendszer bevezetéséig –

2002-ig – az általa kidolgozott kreditrendszer alapján történt az oktatás szervezése.

(6) Az új szakok bevezetésének előkészítésével egyidejűleg folyt a Kar első akkreditálásához

szükséges akkreditációs anyag (kari akkreditációs jelentés) összeállítása, aminek

előkészítésére kapott megbízást.

(7) 1996-ban elkészítette a „Mezőgazdasági Szaktanácsadói Szakmérnöki Szak” tantervét,

majd annak elfogadása után rövid ideig a szak vezetője volt. Ezen a szakon két tárgynak

(Környezetgazdaságtan, Struktúrapolitika) tantárgyfelelőse jelenleg is. A Növényvédelmi

Szakmérnöki Szakon a „Növényvédelmi környezetgazdaságtan”-, az Erdőmérnöki Karon

szervezett Erdészeti Növényvédelmi Szakon pedig az „Erdővédelmi ökonómia című tárgyak

felelőse.

(8) A gyakorlati képzés feltételeinek javítása-, valamint a szaktanácsadáshoz szükséges

bemutatóbázis kialakítása céljából ún. „mintagazdasági hálózat” kialakítását határozták el

1999-ben, amihez kidolgozta azt a szabályzatot, aminek alapján a gazdaságok felvétele-,

illetve a hálózat működése 13 év óta történik. Ezalatt az időszak alatt 55-re nőtt a hálózathoz

tartozó gazdaságok, illetve bemutatóhelyek száma.

1991-ben megbízást kapott a Kar „Agrárökonómiai és Társadalomtudományi Intézete”

igazgatói teendőinek ellátására. 1994-ben áthelyezték az Agrárgazdaságtani és Marketing

Tanszékre, ahol tanszékvezetői feladatot látott el 1994-2004 között. Az új munkahelyén az

Agrárgazdaságtan, az Agrárpolitika, a Környezetgazdaságtan és az Ökogazdaságtan c. tárgyak

felelőse. Munkatársaival a Gazdasági agrármérnöki szakon belül kidolgozták a „Régió- és

vidékfejlesztési szakirány”-t, amiben a „Regionális gazdaságtan”, és a „Vidékfejlesztés” c.

tantárgyak tantárgyfelelőse volt.

A 2000. január 30-ával befejeződött dékánhelyettesség után hamarosan (2001. július 1-jével)

megbízást kapott a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatási és intézményfejlesztési

rektorhelyettesi teendőinek az ellátására, ez a megbízása 2003. december 31-ig tartott. Erre az

időszakra (2002. augusztus-december) esett a győri Apáczai Csere János Tanítóképző

Főiskolai Karon a mb. főigazgatói teendők ellátása is.

Rektorhelyettesként fő feladata az Egyetem hét karán folyó képzések felügyelete,

koordinálása volt. Irányításával készült el az új, egységes kreditrendszer, amit 2002-ben (egy

évvel az OM által előírt határidő előtt) sikerült bevezetni. Emellett több, azóta

hagyományossá vált egyetemi rendezvény (Adventi Hangverseny, Hallgatói, illetve Dolgozói

Művészeti Napok, Egyetemi Hallgatói-, illetve Dolgozói Sportvetélkedők) kezdeményezője

és szervezője volt. Ebben az időszakban kezdődött a bolognai-rendszerű képzés (BSc, MSc)

kialakítása, aminek az előkészítésében (a képzési irányok karonkénti kijelölése és

koordinálása) irányítóként vett részt.

2006-ban a Kar dékánjától megbízást kapott az intézmény második akkreditációjához

készítendő kari jelentés összeállítására, e munka koordinálására, illetve a kétkötetes anyag

szerkesztésére. A 2007-ben elkészült anyag alapján a Kar sikeresen átesett második

akkreditációján, ahol „A” minősítést kapott.

Az 1993-ban kezdődő PhD képzés szervezésében, a PhD hallgatók munkájának irányításában

napjainkig részt vállalt. Az elmúlt 20 év során az általa vezetett programba összesen 80-an

nyertek felvételt, közülük 38 főt (48 %) már PhD doktorrá avattak. Tudományos vezetőként

34 hallgató munkáját irányította, közülük 18-an (53 %) kapták meg a PhD doktori fokozatot.

A keszthelyi közgazdasági PhD program keretében további 4 hallgatónak volt a tudományos

vezetője, akik közül 3 fő szerzett PhD doktori címet. Így az irányítása alatt 2013-ig 21 fő

szerzett PhD doktori fokozatot.

A PhD hallgatók publikációs lehetőségeit bővítendő, 2005-ben és 2009-ben a PhD

hallgatóknak országos konferenciát szervezett a Karon.

Saját tudományos kutatómunkájának eredményeit 4 könyvben, illetve könyvrészletben,

valamint 143 közleményben jelentette meg.

2008-ban – 70 éves korában – professor emeritusi címet kapott. Továbbra is részt vesz az

oktatásban és a Kar társadalmi-közéleti tevékenységében.

Az oktató-kutató-, valamint az oktatásszervező munkájáért és a társadalmi-közéleti

tevékenységéért az utóbbi években az alábbi kitüntetésekben részesült:

· Győr-Moson-Sopron megye közoktatásáért Péterfy Sándor Díj (2003)

· Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2004)

· Apáczai Emlékérem Arany Fokozat (2004)

· Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiváló Oktatója (2004)

· Pro Urbe Mosonmagyaróvár (2005)

· World Food Day 2007 Medal (FAO DÍJ, 2007)

· Apáczai Csere János Díj (2009)

· Révai Emlékérem (2009)

Fontosabb szakmai-közéleti megbizatásai:

- MTA-VEAB Agrárökonómiai Munkabizottság elnöke (1994-)

- MTA Agrár-közgazdasági Bizottság tagja (1998-2008)

- GAZDÁLKODÁS Szerkesztőbizottság tagja (1999-2011)

- VIVAT ACADEMIA Szerkesztőbizottság tagja (2003-2013)

- Egyetemi Minőségbiztosítási Bizottság tagja és a Kar minőségügyi felelőse (2007-

2010)

- Mezőgazdasági Szakemberek Klubjának elnöke (1998-2001)

- Óvári Gazdászok Szövetségének elnökségi tagja (2005-2010)

 

Az óvári gazdász hagyományok és az Alma Mater érdekében kifejtett társadalmi munkássága

1964. április 16-án került egyetemi tanársegédként az akkori Agrártudományi Főiskolára.

A közel 50 év folyamán az oktató-nevelő munkájához szorosan kapcsolódó számos

olyan tevékenységgel foglalkozott, amelyek az Intézmény hagyományteremtésével, annak

megőrzésével, illetve ápolásával kapcsolatosak.

Már 1965-ben kezdeményezte és hosszú éveken át szervezte a végzős hallgatóknak

fakultatív formában történő szakoktató-, később TIT-előadóképzését, amivel a hallgatók

Előadói Oklevelet szerezhettek, és bekapcsolódhattak a TIT munkájába. Az országban

elsőként hozta létre az Intézmény TIT Hallgatói Szervezetét. Ezért a munkájáért a

Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, a TIT Kiváló Dolgozója-, két alkalommal pedig TIT

Aranykoszorús Jelvény kitűntetést kapott. Egy alkalommal a hallgatói szervezet munkáját is

TIT Aranykoszorú Jelvénnyel ismerték el.

1968-ban egyike volt a Mosonmagyaróvári Szakemberek Klubja alapítóinak és

szervezője a Klub számos rendezvényének. Így három alkalommal (1988-89-90) főrendezője

volt az Agrárbálnak, három éven át (1998-2001) pedig a Klub elnöki teendőit is ellátta. Aktív

szerepet vállalt a Klubnak Óvári Gazdászok Szövetségévé 2005-ben történő válásában, mint

az átalakuló közgyűlés levezető elnöke, majd 5 éven át a Szövetség elnökségi tagja.

 

 

 

 

0
Aktualitások
Szőlő és bor sorozat

Előadások és borkóstoló
2014. szeptember 26.

Űrkutatás-sorozat 2014. október 8. 17:30-kor

Magyarország az ESA tagság küszöbén

A Magyar Tudomány Ünnepe a VEAB-ban

Az akadémiai kutatócsoportok napja
2014. november 12.

Numerikus modellezési feladatok a Dunántúlon

A Vízgazdálkodási Munkabizottság ülése
2015. február 10.